38. rész

A történtek után lelkiismeret furdalásom volt. Utáltam maga, amiért át kell majd vernem Albertet, de nem beszélhetek neki az előző fél óráról. Először is, mert azzal elrontanám az utolsó versenyét, amivel kockára tenném az egész karriere alakulását és jelen pillanatban neki ez az első. A második ok pedig a Marco és közte lévő jó kapcsolat, nem akarok szétcincálni egy barátságot. Mindig ellene voltam az ilyen dolgoknak és egy kis csók nem ér ennyit. Vagy mégis? Nem, nem cserélem el a biztosat a bizonytalanra és Alberttel sem játszadozom. Kitörlöm a tudatomból ezt az egészet és csak a versenyre koncentrálok majd.

- Mi az Hercegnő? Mit csinálsz? - Közelített felém néhány Dracos szerelő. Persze, hogy én hülye
megszokásból a saját boxom előtti fal tövébe ültem le.
- Várok. - Rántottam vállat Rodrigó kérdésére.
- Ha nem mondod nem is látjuk. Miért nem vagy Alberttel? - Huppant le mellém Lipe.
- Nem tudom! Nem szeretném zavarni.
- Baj van? - Tette a vállamra a kezét Javier.
- Nem, nincs baj. Nézitek velem?
- Persze! - Rohant oda Julian Leal. Körül sem nézett a boxutcán miközben megindult felénk.
Kezd olyan felelőtlen lenni, mint én. Remélem megtartja ezt a jó szokását és helyettem is színt
visz majd a csapat hétköznapjaiba. Bár az igazán nagy reménység számomra mégis Berthon,
a hírek szerint Ő lesz a csapatnál az utódom. Remélem felállítják Max maradék hajszálait is.
Nos igen, sok elhullt az ellenem folytatott csatájában, átkozhat is érte rendesen.
- Na lássuk mit csinál a pasid! - Álltunk fel a rajt kezdetekor és kíváncsian figyeltük az előttünk
elhaladó 2.0-ás mezőnyt. A futam előrehaladtával megnyugodtam picit, ugyanis Albert az első
helyen autókázott. Ha csak ki nem ejti saját magát, amire nincs túl sok esély, akkor megnyerte
a Bajnokságot. Nagyon szorítottam neki, miközben teljesen ki is vertem a fejemből Marco csókját. Majd eljött az utolsó kör is. Hallottam, amint a kommentátor valami számomra teljesen ismeretlen nyelven elkezd kiabálni, végül láttam, felbukkanni a fehér autót a célegyenesben és Albertet áthajtani a kockás zászló alatt.

Felállva tapsoltam, majd a fiúk segítségével a dobogóhoz rohantam, ahol úgy kellett helyért
tolonganunk. Albert megcsókolta a kupáját a fekete AGF-es pólójában és rám mutatott.
Mindenki felém nézett, miközben a srácok önfeledten rohangáltak a pezsgővel. A csajok
persze, akik a dobogó környékén voltak már addigra eltűntek, de én, aki közvetlenül a
pódium alatt álltam, megízlelhettem Bert pezsgőjének ízét is. Félő mostmár, hogy alkohol
mérgezés okozza vesztem a közel jövőben.
- Ez volt az utolsó száraz ruhám. - Panaszkodtam Albertnek, mikor végre a fotózkodással
is végzett. Hihetetlenül boldog volt, ennyire óriási mosollyal a száján még sosem láttam.
- Ohh! - Ennyi volt a sajnálkozó reakciója, majd megcsókolt. A kamerák és fotósok előtt
megcsókolt. Most mondjam azt, hogy még nehezebb lesz az év kezdésem? Nem, nem
mondom, mert ez a csók mindennel felért. Kit érdekel a sajtó és a többi, mikor itt van
Bert és én a magaménak tudhatom őt. Nem is kell más az életembe, így csodálatos
ahogyan van!