Szijasztok!
Köszönöm a kommenteket! :) Nagyon jól esnek, örülök, hogy tetszik nektek és van miért írnom. :) A következő rész körülbelül egy hét múlva várható.
Puszi, Kathy
Görcsösen kapaszkodva a kormányba futottam legalább a tizedik körömet, de a fő riválisaim még mindig előttem voltak. A csigolyám rettenetesen fájt és a bordáimnak sem tetszett a túlzott terhelés, aminek ma alá vettem magam, azonban tennem kell valamit, ha jó eredményt szeretnék elérni. A délelőtti szabadedzés talán elég löketet adott ahhoz, hogy most mindent megtegyek, ami ott nem sikerült.
- Rendben Kitti, gyere be gyorsan a boxba, kapsz új gumikat. - Hallottam Seb artikulált és tiszta hangját a recsegő rádión keresztül. - Most! - Tette hozzá, mikor nem voltam hajlandó válaszolni. Ismert már annyira, hogy tudja, ilyenkor meg nem történtnek veszem az utasításait.
- Kell még egy kör!
- Nem, egy új szett gumi kell! Ha most nem jössz be, akkor nem tudsz kimenni lágykeveréken és a időd sem javult az utolsó három körben. Gyere! - Lépett ki a rádió kapcsolatból, én pedig rákanyarodtam a boxutca bejárati ívére. Nagy lélegzeteket vettem, miközben lecserélték a kerekeimet, nem voltam már képes száz százalékosan elvonatkoztatni a fájdalomról, amely végigáramlott az egész testemen, de amennyire csak tudtam koncentráltam.
A fiúk gyorsak voltak, szinte rekord idő alatt cserélték le a kerekeimet, így három körön keresztül kint tudtam még maradni a pályán. Az autómnak ráadásul sokkal jobban kedvezett ez a keverék, amik az időimen is jól látszottak.
- Baj van! - Hallottam hirtelen Sebastien hangját a rádióban, mikor már a levezető körömről érkeztem vissza. - Vizsgálnak.
- Mi van? - Kérdeztem ingerülten. Tudtam jól, hogy a felügyelők ki lesznek élezve ezen a futamon minden egyes szabály szegésre, amely sejtette azt is, hogy nem úszom meg egy figyelmeztetéssel bármit is tettem. - Csak engem vagy mást is?
- Még öt pilótát, akik veled együtt mentek ki. - Hallottam a csapatfőnököm hangját, mikor bekanyarodtam a boxom elé. A szerelőim azon nyomban elkezdtek betolni, ahogyan ez szokás én pedig csak hallgattam Alfonso szavait, amelyek kiváltképp utasítóak voltak. - Most menj, adj interjút és utána beszélünk!
- Rendben! - Szálltam ki az autómból és minden smink igazítás nélkül előbb a mérlegelőbe, aztán az interjú szobába mentem. A mellettem lévő két pilóta közül csak az egyikük volt harcban a bajnoki címért, így egy kicsit megnyugodva fújtam ki a levegőt. Boldog voltam, hiszen sikerült. Igaz nem az első helyezettnek kijáró középső helyen, hanem annak jobb oldalán ülhettem, de ez most nem számított. Nagy sikert jelentett számomra, ez a második hely is.
Az interjút viszonylag gyorsan lebonyolítottuk. A fejemben előre megírt forgatókönyv szerint zajlottak az események. Szóba került a balesetem, a felkészültségem és egy fél kérdés erejéig a bajnokság is. Ezalatt a felügyelő bizottság meghozta a döntését. Nem volt szükség komolyabb megbeszélésre, hiszen egyértelműnek vélték a hibánkat. A boxutcát piros jelzés mellett hagytuk el, szám szerint hatan.
- És most? - Kérdeztem az előttem ülő vezéri kart, akikkel az egyik tárgyaló teremben foglaltunk helyet. Most leginkább én és a mérnököm voltunk a főszereplői a rögtönzött megbeszélésnek, amelynek a célja mindössze annyi volt, hogy egy jókora fejmosásban részesüljünk.
Legalábbis Chris Vietoristól, a csapattársamtól mindig ezt hallottam, ahányszor kilépett ebből a teremből. Nekem még nem voltak ebben tapasztalataim, ami engem is őszintén meglepett. Nem létezik, hogy fegyelmezettebb legyek, mint Chris.
- Tíz helyes rajtbüntetés a holnapi futamon. - Mondta ki az ítéletet Nick Wasyliw, a csapatunk főmérnöke. El volt keseredve, ahogyan mindannyiunk. Nekem volt már csak matematikai esélyem arra, hogy a bajnokság képzeletbeli dobogóján elfoglalhassam a második helyet és
most ez az esély is szétfoszlani látszott. - Vasárnap még van esélyünk a dobogóra és a harmadik helyre.
- Nekem nem elég a harmadik hely! - Közöltem és felálltam az asztaltól magára hagyva Sebet a magyarázkodásban. Ez amúgy is az Ő asztala.
Kilépve a teremből lettem csak figyelmes Chrisre, amint az óriási sporttáskáit a vállaira kapva igyekszik a box kijárata felé. Nem volt rajta ez a rémesen szörnyű szinű ruha, amelyet a csapat minden tagjának viselnie kellett és nem volt izzadt sem.
- Chris! - Szóltam utána, még mielőtt végleg szem elől vesztettem volna.
- Igen? - Nézett körbe a hang forrását keresve. Valószínűleg fogalma sem volt róla ki szólíthatja meg, hiszen eddig maximum a 'Hello' szót hallhatta tólem és azt sem túl gyakran.
- Hová mész? - Kérdeztem felé futva.
- Nem hallottad? Nekem vége a szezonomnak. Ho-Pin Tung lesz az új csapattársad! Sok sikert! - Közölte, azzal felszegett fejjel folytatta az útját. Én érdeklődve néztem körbe a baxoban lévő embereken, mikor a szemem megakadt az overálba öltözött japán srácon és a mellette álló verseny mérnökön, Charles Marchandon.
- Miért megy el? - Kérdeztem Chris egykori jobb kezétől.
- Nem teljesített és elvesztette az összes nagyobb szponzorát. Nem hozott elég pénzt a csapatnak. - Rántotta meg a vállát, nekem pedig ismételten tudatosulnom kellett azzal a ténnyel, hogy itt bizony valóban minden a pénzről szól. Hiába szerei az ember a munkáját, ha nem hozza a tőle várt eredményt, nem lesz második esély.
Chrisszel igaz sosem voltam jóban és valljuk be nem is tartottam a legjobb pilótának, de nála rosszabb választás már csak a japán srác lehetett. Nem elég, hogy a próbálkozás kicsiny szikráját sem véltem felfedezni benne, valamint előre láthatóan nem volt helye a ebben a világban, de másod percekkel múlta alul az időimet. Tudtam jól mit lehet ezekből az autókból kihozni még akkor is, ha koncentrációs problémákba ütközöm és ezzel együtt azzal is tisztában voltam, hogy ez a pilóta semmit sem akar ettől a sporttól.
Elkérve a telemetriai adatait szemmel látható volt, hogy nem egy kanyar vagy éppen rövidke szakasz okozta a nehézségeket, hanem a pálya minden lehetséges pontján hibázott. Mindezt úgy, hogy a mérnökét ismerve mindig tiszta pályára érkezett.
Nehéz hétvége elé nézünk, ezt már most érzem!
2011. január 26., szerda
2011. január 20., csütörtök
Néhány kép a csapatról
Szijasztok!
Hoztam nektek néhány képet Kitti GP2-s csapatáról, hogy el tudjátok Őket képzelni.
Szerepelni fognak majd a soron következő részekben, ám előreláthatóan egyiküknek
sem lesz meghatározó szerepe a történetben.
Szerepelni fognak majd a soron következő részekben, ám előreláthatóan egyiküknek
sem lesz meghatározó szerepe a történetben.
Alfonso de Orleans(csapatfőnök)
Chris Vietoris(csapattárs)
Sebastien(Kitti mérnöke)
Charles Marcland(Chris mérnöke)
Andre Mendes(Kitti egyik szerelője)
Kitti autója 2011. január 19., szerda
1. rész
Szijasztok!
Nos itt az első rész, amellyel Noncsinak szeretnék nagyon boldog szülinapot kívánni! Remélem mindenkinek tetszeni fog és sokan olvassátok majd! A következő rész egy hét múlva várható. Ez leginkább annak köszönhető, mert holt szezon van most az autóversenyek terén, így fokozatosan tudom nektek a részeket hozni.
Puszi, Kathy
A meleg víz nagy cseppekben gördült le a testemen, megfosztva az álom minden apró darabkájától. Még csak hajnali ötöt mutat az óra, de én már az zuhanyfülke hideg kövén próbálok életet lehelni magamba. Egy kemény nap vár elkezdésre.
Tegnap még csak a kötelező, ám tét nélküli programok sora, ma már az edzés és az időmérő áll előttem.
Egy törölközőt csavarva magam köré állok a tükör elé. Barna hajam, ami a hónapok alatt igen csak megnőtt, hullámokban omlik a vállamra. A szemeimből tükröződik a fáradság és a kűzdeni vágyás egyelegye, az átvirrasztott éjszaka minden órája fellelhető az alattuk lévő sötét karikákban.
Sosem keltem még fel ilyen korán egy pénteki napon sem és sosem aludtam talán ennyire keveset. Ez a hétvége minden eddiginál fontosabb számomra. Most dől el hanyadik leszek a bajnoki listán és mennyire fogja immáron bírni a csigolyám a megterhelést.
Az elmúlt két hétben nagyon sokat javult, már kevésbé fájt és többet tudtam vele edzeni is, de még mindig nem tökéletes. Ezt azonban ki kell tudjam verni a fejemből, amíg a pályán vagyok. Ott csak én és az autóm létezünk, senki és semmi más. Ott nincsenek gondok és nincsenek átvirrasztott éjszakák, csak a versenyzés és a szabadság.
Ezen a reggelen szinte rekord sebesség alatt tudtam elkészülődni, még hajnali hat sem volt, de én már a táskába dobáltam be az ásványvizes üvegeket, a napszemüvegemet és néhány magazint, amelyek közül a legtöbb pletyka lap volt. Már éppen indultam volna, mikor meghallottam a halk kopogást az ajtómon.
A piros-sárga hátizsákot a vállamra kapva indultam el a hang forrása felé.
- Sebastien! - Néztem nagy szemekkel az előttem álló mérnökömre. Általában Ő már jóval előbb kint szokott lenni a pályán, gyakorlatilag mikor felkelek, Ő már kint figyeli a munkálatokat. - Valami gond van?
- Charles elkérte az autómat, mert a pilótája nélküle indult el... megint. Ki tudsz vinni? - Nézett rám kérlelő tekintettel. Chris, a csapattársam mostanában egyre többet enged meg magának. Eddig sem volt kevés önbizalma, annak ellenére persze, hogy a bajnokságban a legjobb tizet sem közelíti meg, de mostanra már senkire sem volt tekintettel.
- Persze, összefogom a hajam és indulhatunk! - Ütögettem meg Seb vállát és már indultam is a fürdő felé.
- Remélem nem abban a pólóban akarsz jönni! - Kiáltott utánam. Nos igen, még mindig rendszeresen megfeledkezem róla, hogy ebben a kategórában csapat egyenruhába kell a pályára érkezni és abban is kell távozni. Ezért is van nagy segítségemre a mérnököm, aki mindig figyelmeztet az ilyen apróságokra.
- Elfelejtettem! - Vettem le a fürdő fogasáról egy piros, szponzori lógokkal teli zsúfolt pólót, amelynek oldalán kát sárga csík volt található. Ha az előző egyenruhámat rondának találtam, erre már szavak sem voltak. Nagyon feldobott voltam minden egyes alkalommal, mikor magamra kellett húznom ezt az ócsmányságot. - Kész vagyok, mehetünk!
- Rendben! Vezethetek?
- Nem! - Ráztam meg a fejemet. - Most szereztem meg a jogsim, hagy élvezzem.
- Nem véletlenül húztak meg annyiszor a vizsgákon.
- Nem tehetek róla, hogy nem értékelték a helyzetmegoldó képességem. - Egy autóversenyzőnek nem olyan egyszerű megszereznie személy gépkocsira a vezetői engedélyt, mint az első hallásra tűnik. Nem mehetsz túl gyorsan, nem előzheted meg az embereket, és be kell tartanod minden egyes ostoba táblát.
Itt nem figyelmeztetést kapsz egy-egy hiba után, hanem kérdés nélkül meghúznak. Nem védekezhetsz azzal, hogy nem sokkal lépted át a sebesség határt - ami esetemben legalább 30 km/h volt - és azzal sem, hogy nem vetted észre az előtted haladókat. Ez persze nem is baj, csak hosszadalmas az út, minek végén egy vadi új Renault vár rád teljesen ingyen.
A szállodánk, amlyben rajtunk kivül az F1-es Renault, valamint egy másik GP2-s csapat is megszállt viszonylag közel volt a pályához, azonban mi okulva a mögöttünk álló versenyhétvégékből jóval hamarabb elindultunk. Okosan tettük. A fél órás útat egy óra alatt tudtuk csak teljesíteni és ezt is kisutcákat használva, valamint jónéhány előzési technikát alkalmazva, amelyek során Sebastien a kapaszkodóba, valamint a biztonsági övébe görcsösen fogódzkodva rettegett.
- Nem értem hogyan dolgozhatsz versenygépek között, mikor már 100-nál kiabálsz! - Ráztam a fejem, miközben a padockban a boxunk felé igyekeztünk. Mit ne mondjak, nekünk jóval kevesebb hely állt rendelkezésünkre, mint a világ klasszis F1-es pilótáknak, akik a pálya háromnegyedéd birtokukba vehették.
- Nem akarom, hogy megöld magad a futam előtt. - Rázta a fejét. - Nem tudom hogyan kaphattál jogsit, de kérvényezem, hogy minnél előbb bevonják. Hamilton biztonságosabban vezet nálad.
- Ez nem igaz! - Néztem rá durcásan. - Engem még nem büntettek meg. De ha ennyire szeretnél szólok Chrisnek, Ő biztosan szívesen elhoz.
- Ne nevettes! - Léptünk be a box hátsó bejáratán. - Chrisszel azóta nem beszélsz mióta először találkoztatok a teszteken.
- Ez a jó kapcsolatunk alapja! - Nevettem el magam és a számomra fentartott székre telepedtem, ahol már várt a reggeli kávém. Imádom a szerelőimet.
Nos itt az első rész, amellyel Noncsinak szeretnék nagyon boldog szülinapot kívánni! Remélem mindenkinek tetszeni fog és sokan olvassátok majd! A következő rész egy hét múlva várható. Ez leginkább annak köszönhető, mert holt szezon van most az autóversenyek terén, így fokozatosan tudom nektek a részeket hozni.
Puszi, Kathy
A meleg víz nagy cseppekben gördült le a testemen, megfosztva az álom minden apró darabkájától. Még csak hajnali ötöt mutat az óra, de én már az zuhanyfülke hideg kövén próbálok életet lehelni magamba. Egy kemény nap vár elkezdésre.
Tegnap még csak a kötelező, ám tét nélküli programok sora, ma már az edzés és az időmérő áll előttem.
Egy törölközőt csavarva magam köré állok a tükör elé. Barna hajam, ami a hónapok alatt igen csak megnőtt, hullámokban omlik a vállamra. A szemeimből tükröződik a fáradság és a kűzdeni vágyás egyelegye, az átvirrasztott éjszaka minden órája fellelhető az alattuk lévő sötét karikákban.
Sosem keltem még fel ilyen korán egy pénteki napon sem és sosem aludtam talán ennyire keveset. Ez a hétvége minden eddiginál fontosabb számomra. Most dől el hanyadik leszek a bajnoki listán és mennyire fogja immáron bírni a csigolyám a megterhelést.
Az elmúlt két hétben nagyon sokat javult, már kevésbé fájt és többet tudtam vele edzeni is, de még mindig nem tökéletes. Ezt azonban ki kell tudjam verni a fejemből, amíg a pályán vagyok. Ott csak én és az autóm létezünk, senki és semmi más. Ott nincsenek gondok és nincsenek átvirrasztott éjszakák, csak a versenyzés és a szabadság.
Ezen a reggelen szinte rekord sebesség alatt tudtam elkészülődni, még hajnali hat sem volt, de én már a táskába dobáltam be az ásványvizes üvegeket, a napszemüvegemet és néhány magazint, amelyek közül a legtöbb pletyka lap volt. Már éppen indultam volna, mikor meghallottam a halk kopogást az ajtómon.
A piros-sárga hátizsákot a vállamra kapva indultam el a hang forrása felé.
- Sebastien! - Néztem nagy szemekkel az előttem álló mérnökömre. Általában Ő már jóval előbb kint szokott lenni a pályán, gyakorlatilag mikor felkelek, Ő már kint figyeli a munkálatokat. - Valami gond van?
- Charles elkérte az autómat, mert a pilótája nélküle indult el... megint. Ki tudsz vinni? - Nézett rám kérlelő tekintettel. Chris, a csapattársam mostanában egyre többet enged meg magának. Eddig sem volt kevés önbizalma, annak ellenére persze, hogy a bajnokságban a legjobb tizet sem közelíti meg, de mostanra már senkire sem volt tekintettel.
- Persze, összefogom a hajam és indulhatunk! - Ütögettem meg Seb vállát és már indultam is a fürdő felé.
- Remélem nem abban a pólóban akarsz jönni! - Kiáltott utánam. Nos igen, még mindig rendszeresen megfeledkezem róla, hogy ebben a kategórában csapat egyenruhába kell a pályára érkezni és abban is kell távozni. Ezért is van nagy segítségemre a mérnököm, aki mindig figyelmeztet az ilyen apróságokra.
- Elfelejtettem! - Vettem le a fürdő fogasáról egy piros, szponzori lógokkal teli zsúfolt pólót, amelynek oldalán kát sárga csík volt található. Ha az előző egyenruhámat rondának találtam, erre már szavak sem voltak. Nagyon feldobott voltam minden egyes alkalommal, mikor magamra kellett húznom ezt az ócsmányságot. - Kész vagyok, mehetünk!
- Rendben! Vezethetek?
- Nem! - Ráztam meg a fejemet. - Most szereztem meg a jogsim, hagy élvezzem.
- Nem véletlenül húztak meg annyiszor a vizsgákon.
- Nem tehetek róla, hogy nem értékelték a helyzetmegoldó képességem. - Egy autóversenyzőnek nem olyan egyszerű megszereznie személy gépkocsira a vezetői engedélyt, mint az első hallásra tűnik. Nem mehetsz túl gyorsan, nem előzheted meg az embereket, és be kell tartanod minden egyes ostoba táblát.
Itt nem figyelmeztetést kapsz egy-egy hiba után, hanem kérdés nélkül meghúznak. Nem védekezhetsz azzal, hogy nem sokkal lépted át a sebesség határt - ami esetemben legalább 30 km/h volt - és azzal sem, hogy nem vetted észre az előtted haladókat. Ez persze nem is baj, csak hosszadalmas az út, minek végén egy vadi új Renault vár rád teljesen ingyen.
A szállodánk, amlyben rajtunk kivül az F1-es Renault, valamint egy másik GP2-s csapat is megszállt viszonylag közel volt a pályához, azonban mi okulva a mögöttünk álló versenyhétvégékből jóval hamarabb elindultunk. Okosan tettük. A fél órás útat egy óra alatt tudtuk csak teljesíteni és ezt is kisutcákat használva, valamint jónéhány előzési technikát alkalmazva, amelyek során Sebastien a kapaszkodóba, valamint a biztonsági övébe görcsösen fogódzkodva rettegett.
- Nem értem hogyan dolgozhatsz versenygépek között, mikor már 100-nál kiabálsz! - Ráztam a fejem, miközben a padockban a boxunk felé igyekeztünk. Mit ne mondjak, nekünk jóval kevesebb hely állt rendelkezésünkre, mint a világ klasszis F1-es pilótáknak, akik a pálya háromnegyedéd birtokukba vehették.
- Nem akarom, hogy megöld magad a futam előtt. - Rázta a fejét. - Nem tudom hogyan kaphattál jogsit, de kérvényezem, hogy minnél előbb bevonják. Hamilton biztonságosabban vezet nálad.
- Ez nem igaz! - Néztem rá durcásan. - Engem még nem büntettek meg. De ha ennyire szeretnél szólok Chrisnek, Ő biztosan szívesen elhoz.
- Ne nevettes! - Léptünk be a box hátsó bejáratán. - Chrisszel azóta nem beszélsz mióta először találkoztatok a teszteken.
- Ez a jó kapcsolatunk alapja! - Nevettem el magam és a számomra fentartott székre telepedtem, ahol már várt a reggeli kávém. Imádom a szerelőimet.
2011. január 10., hétfő
Harc nélkül nincs győzelem - Bevezető
Szijasztok!
Pontosan fél éve fejeztem be a Padlógáz című fanfictionömet és most itt a "folytatás". Valójában úgy szeretném alakítani az új történetemet, hogy a Padlógáz nélkül is értelmezhető legyen. Itt is fel fognak majd tűnni természetesen WSR-es, valamint GP2-s pilóták, de a Forma-1 fogja a legnagyobb szerepet kapni.
Jó szórakozást!
Kathy
U.I.: Az első rész január 20.-án várható. Nem tudom mennyire gyakran tudok majd részeket hozni, de kommenteket várok!
Kitti Thomas egy nehéz természetű makacs és akaratos 18 éves magyar származású lány. Két éve még gondolni sem merte volna, hogy egy vidám délután teljesen felforgathatja az életét. Mindössze háromszor ült gokartban, a barátnőjével Fédrával együtt, mikor a pálya tulajdonosa elküldte őket egy Nemzetközi Gokart versenyre Angliába. A férfi akkor még nem is sejtette mennyire megváltoztatja majd a lányok életet. Leginkább Kittiét, akit a Word Series by Renault egyik csapata leigazolt a versenyt követően. Az International Draco Racing vezetése sokszor nem értett egyet a lány önfejű és felelőtlen viselkedésével, a teljesítménye alapján viszont kénytelenek voltak megtűrni a csapatban. A beilleszkedésben leginkább Marco Barba, a spanyol nemzetiségű csapattársa segítette a fiatal tehetséget. Ő szoktatta bele a versenyek világába és
szerettette is meg vele azokat. Azonban a két pilóta sorsa két irányba ágazott.
Míg Marco az F3 Open kategóriába folytathatta tovább, addig Kittit a szezon végeztével leigazolta egy nagy multú GP2-s csapat, a Fat Burner Racing Engineering. Ebben menedzsere, idősebbik Nelson Piquet támogatta, aki nagy tehetséget vélt felfedezni a nehezen kezelhető lányban. Kitti magántanuló lett és minden szabadidejét lekötötte az angol nyelv, valamint a GP2-s szabályok magolása, miközben tesztekre járt és próbált beillszkedni az új csapatába. Tudta, hogy tökéletesnek kell lennie a pályán és egyáltalán nincs hibalehetősége nőként ebben a kategóriában. A félelmei nem voltak alaptalanok.
Amint megkezddődött az év minden összeomlani látszott körülötte. Albert Costa, a lány szintén autóversenyző barátja a tesztjei során súlyos kézsérülést szenvedett. Kitti minden szabad percét vele töltötte, hogy amennyire csak tudja, segítse a felépülését. Ingázott Magyarország, Spanyolország és az aktuális versenyek helyszínei között. Mindeközben Fédra, a lakótársa és egyben legjobb barátnője bejelentette, hogy nem tudja fizetni az albérlet költségeit és kiköltözött a lakásból. Nem csak a magánéletben érkezett el a bizonyos mélypont. A pályán súlyos előitéletekbe ütközött, mint a történelem első női GP2-s pilótája. Senki sem hitte el, hogy valóban a tehetsége juttata idáig. A csapata felkérte, hogy mindenben segítse a német csapattársát, a mezőny tagjai pedig összesúgtak a háta mögött.
Kilátástalannak tűnt a helyzete, de tudta jól, hogy ilyen könnyen nem szabad feladnia. Legnagyobb meglepetésére Max, az egykori csapatfőnöke segítette ebben a leginkább. A balszerencsék sorozata pedig, mint egy rossz álom kezdtek szétfoszlani a szemei előtt, mikoris Törökországban sikerült felállni a dobogó legfelső fokára.
Ám, mint tudjuk semmi sem tart örökké. A jó dolgokat mindig követnie kell valami rossz eseménynek, vagy események sorozatának, hogy megtanuljuk értékelni, amit a Sorstól kapunk.
Mikor már minden tökéletesnek látszott, mintha kihúzták volna Kitti alól a talajt. Albert ellátogatott a belgiumi hétvégéjére és szakított a lánnyal, aki képtelen volt egyik napról a másikra feldolgozni a hírt. Tudta, hogy a srác egy idő után többet akar belőle, és azzal is tisztában volt, hogy a távkapcsolat meg fogja majd őket viselni, de nem hitte, hogy mindez pár hónap leforgása alatt.
Érezte, hogy nem fog tudni elvonatkoztatni ettől, de mégis beült az autójába és megpróbálta a legjobbat kihozva magából versenyezni a bajnoki címért, amelyre igazán esélyes volt. Nem sikerült. Néhány kör elteltével a falba csapódott és onnan egyenes út vezetett a kórházba. A csigolyája és a bordái is megsérültek, a menedzsere pedig nem akarta, hogy ott legyen a következő verseny hétvégehelyszínén. Kitti azonban harcolni szeretett volna, nem akarta másnak ajándékozni a bajnoki címét. Két hétre a balesete után megannyi kétséggel és elszántsággal az olaszországi pálya rajtrácsán várta a futam kezdetét, mindenki legnagyobb döbbenetére.
A fiatal pilóta mára már csak rossz emlékként gondol vissza ezen eseményekre, valamint a mögötte álló mozgalmas szezonra, amelynek végétől még két futam választja el. Rengeteg tapasztalattal érkezik Abu Dhabiba, a szezonzáró futamok helyszínére, amely nem csak a vezetés terén, hanem a sajtóval, valamint a rajongókkal kiépített kapcsolat és az autóval kapcsolatos tapasztalatokban is megnyilvánulnak. Mindennél és mindenkinél eltökéltebbnek érzi magát és
tudja jól, ha valahol, akkor itt mutathatja meg igazán mi is lakozik benne.
Pontosan fél éve fejeztem be a Padlógáz című fanfictionömet és most itt a "folytatás". Valójában úgy szeretném alakítani az új történetemet, hogy a Padlógáz nélkül is értelmezhető legyen. Itt is fel fognak majd tűnni természetesen WSR-es, valamint GP2-s pilóták, de a Forma-1 fogja a legnagyobb szerepet kapni.
Jó szórakozást!
Kathy
U.I.: Az első rész január 20.-án várható. Nem tudom mennyire gyakran tudok majd részeket hozni, de kommenteket várok!
Kitti Thomas egy nehéz természetű makacs és akaratos 18 éves magyar származású lány. Két éve még gondolni sem merte volna, hogy egy vidám délután teljesen felforgathatja az életét. Mindössze háromszor ült gokartban, a barátnőjével Fédrával együtt, mikor a pálya tulajdonosa elküldte őket egy Nemzetközi Gokart versenyre Angliába. A férfi akkor még nem is sejtette mennyire megváltoztatja majd a lányok életet. Leginkább Kittiét, akit a Word Series by Renault egyik csapata leigazolt a versenyt követően. Az International Draco Racing vezetése sokszor nem értett egyet a lány önfejű és felelőtlen viselkedésével, a teljesítménye alapján viszont kénytelenek voltak megtűrni a csapatban. A beilleszkedésben leginkább Marco Barba, a spanyol nemzetiségű csapattársa segítette a fiatal tehetséget. Ő szoktatta bele a versenyek világába és
szerettette is meg vele azokat. Azonban a két pilóta sorsa két irányba ágazott.
Míg Marco az F3 Open kategóriába folytathatta tovább, addig Kittit a szezon végeztével leigazolta egy nagy multú GP2-s csapat, a Fat Burner Racing Engineering. Ebben menedzsere, idősebbik Nelson Piquet támogatta, aki nagy tehetséget vélt felfedezni a nehezen kezelhető lányban. Kitti magántanuló lett és minden szabadidejét lekötötte az angol nyelv, valamint a GP2-s szabályok magolása, miközben tesztekre járt és próbált beillszkedni az új csapatába. Tudta, hogy tökéletesnek kell lennie a pályán és egyáltalán nincs hibalehetősége nőként ebben a kategóriában. A félelmei nem voltak alaptalanok.
Amint megkezddődött az év minden összeomlani látszott körülötte. Albert Costa, a lány szintén autóversenyző barátja a tesztjei során súlyos kézsérülést szenvedett. Kitti minden szabad percét vele töltötte, hogy amennyire csak tudja, segítse a felépülését. Ingázott Magyarország, Spanyolország és az aktuális versenyek helyszínei között. Mindeközben Fédra, a lakótársa és egyben legjobb barátnője bejelentette, hogy nem tudja fizetni az albérlet költségeit és kiköltözött a lakásból. Nem csak a magánéletben érkezett el a bizonyos mélypont. A pályán súlyos előitéletekbe ütközött, mint a történelem első női GP2-s pilótája. Senki sem hitte el, hogy valóban a tehetsége juttata idáig. A csapata felkérte, hogy mindenben segítse a német csapattársát, a mezőny tagjai pedig összesúgtak a háta mögött.
Kilátástalannak tűnt a helyzete, de tudta jól, hogy ilyen könnyen nem szabad feladnia. Legnagyobb meglepetésére Max, az egykori csapatfőnöke segítette ebben a leginkább. A balszerencsék sorozata pedig, mint egy rossz álom kezdtek szétfoszlani a szemei előtt, mikoris Törökországban sikerült felállni a dobogó legfelső fokára.
Ám, mint tudjuk semmi sem tart örökké. A jó dolgokat mindig követnie kell valami rossz eseménynek, vagy események sorozatának, hogy megtanuljuk értékelni, amit a Sorstól kapunk.
Mikor már minden tökéletesnek látszott, mintha kihúzták volna Kitti alól a talajt. Albert ellátogatott a belgiumi hétvégéjére és szakított a lánnyal, aki képtelen volt egyik napról a másikra feldolgozni a hírt. Tudta, hogy a srác egy idő után többet akar belőle, és azzal is tisztában volt, hogy a távkapcsolat meg fogja majd őket viselni, de nem hitte, hogy mindez pár hónap leforgása alatt.
Érezte, hogy nem fog tudni elvonatkoztatni ettől, de mégis beült az autójába és megpróbálta a legjobbat kihozva magából versenyezni a bajnoki címért, amelyre igazán esélyes volt. Nem sikerült. Néhány kör elteltével a falba csapódott és onnan egyenes út vezetett a kórházba. A csigolyája és a bordái is megsérültek, a menedzsere pedig nem akarta, hogy ott legyen a következő verseny hétvégehelyszínén. Kitti azonban harcolni szeretett volna, nem akarta másnak ajándékozni a bajnoki címét. Két hétre a balesete után megannyi kétséggel és elszántsággal az olaszországi pálya rajtrácsán várta a futam kezdetét, mindenki legnagyobb döbbenetére.
A fiatal pilóta mára már csak rossz emlékként gondol vissza ezen eseményekre, valamint a mögötte álló mozgalmas szezonra, amelynek végétől még két futam választja el. Rengeteg tapasztalattal érkezik Abu Dhabiba, a szezonzáró futamok helyszínére, amely nem csak a vezetés terén, hanem a sajtóval, valamint a rajongókkal kiépített kapcsolat és az autóval kapcsolatos tapasztalatokban is megnyilvánulnak. Mindennél és mindenkinél eltökéltebbnek érzi magát és
tudja jól, ha valahol, akkor itt mutathatja meg igazán mi is lakozik benne.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
