1. rész

Szijasztok!
Nos itt az első rész, amellyel Noncsinak szeretnék nagyon boldog szülinapot kívánni! Remélem mindenkinek tetszeni fog és sokan olvassátok majd! A következő rész egy hét múlva várható. Ez leginkább annak köszönhető, mert holt szezon van most az autóversenyek terén, így fokozatosan tudom nektek a részeket hozni.
Puszi, Kathy

A meleg víz nagy cseppekben gördült le a testemen, megfosztva az álom minden apró darabkájától. Még csak hajnali ötöt mutat az óra, de én már az zuhanyfülke hideg kövén próbálok életet lehelni magamba. Egy kemény nap vár elkezdésre.
Tegnap még csak a kötelező, ám tét nélküli programok sora, ma már az edzés és az időmérő áll előttem.
Egy törölközőt csavarva magam köré állok a tükör elé. Barna hajam, ami a hónapok alatt igen csak megnőtt, hullámokban omlik a vállamra. A szemeimből tükröződik a fáradság és a kűzdeni vágyás egyelegye, az átvirrasztott éjszaka minden órája fellelhető az alattuk lévő sötét karikákban.
Sosem keltem még fel ilyen korán egy pénteki napon sem és sosem aludtam talán ennyire keveset. Ez a hétvége minden eddiginál fontosabb számomra. Most dől el hanyadik leszek a bajnoki listán és mennyire fogja immáron bírni a csigolyám a megterhelést.
Az elmúlt két hétben nagyon sokat javult, már kevésbé fájt és többet tudtam vele edzeni is, de még mindig nem tökéletes. Ezt azonban ki kell tudjam verni a fejemből, amíg a pályán vagyok. Ott csak én és az autóm létezünk, senki és semmi más. Ott nincsenek gondok és nincsenek átvirrasztott éjszakák, csak a versenyzés és a szabadság.

Ezen a reggelen szinte rekord sebesség alatt tudtam elkészülődni, még hajnali hat sem volt, de én már a táskába dobáltam be az ásványvizes üvegeket, a napszemüvegemet és néhány magazint, amelyek közül a legtöbb pletyka lap volt. Már éppen indultam volna, mikor meghallottam a halk kopogást az ajtómon.
A piros-sárga hátizsákot a vállamra kapva indultam el a hang forrása felé.
- Sebastien! - Néztem nagy szemekkel az előttem álló mérnökömre. Általában Ő már jóval előbb kint szokott lenni a pályán, gyakorlatilag mikor felkelek, Ő már kint figyeli a munkálatokat. - Valami gond van?
- Charles elkérte az autómat, mert a pilótája nélküle indult el... megint. Ki tudsz vinni? - Nézett rám kérlelő tekintettel. Chris, a csapattársam mostanában egyre többet enged meg magának. Eddig sem volt kevés önbizalma, annak ellenére persze, hogy a bajnokságban a legjobb tizet sem közelíti meg, de mostanra már senkire sem volt tekintettel.
- Persze, összefogom a hajam és indulhatunk! - Ütögettem meg Seb vállát és már indultam is a fürdő felé.
- Remélem nem abban a pólóban akarsz jönni! - Kiáltott utánam. Nos igen, még mindig rendszeresen megfeledkezem róla, hogy ebben a kategórában csapat egyenruhába kell a pályára érkezni és abban is kell távozni. Ezért is van nagy segítségemre a mérnököm, aki mindig figyelmeztet az ilyen apróságokra.
- Elfelejtettem! - Vettem le a fürdő fogasáról egy piros, szponzori lógokkal teli zsúfolt pólót, amelynek oldalán kát sárga csík volt található. Ha az előző egyenruhámat rondának találtam, erre már szavak sem voltak. Nagyon feldobott voltam minden egyes alkalommal, mikor magamra kellett húznom ezt az ócsmányságot. - Kész vagyok, mehetünk!
- Rendben! Vezethetek?
- Nem! - Ráztam meg a fejemet. - Most szereztem meg a jogsim, hagy élvezzem.
- Nem véletlenül húztak meg annyiszor a vizsgákon.
- Nem tehetek róla, hogy nem értékelték a helyzetmegoldó képességem. - Egy autóversenyzőnek nem olyan egyszerű megszereznie személy gépkocsira a vezetői engedélyt, mint az első hallásra tűnik. Nem mehetsz túl gyorsan, nem előzheted meg az embereket, és be kell tartanod minden egyes ostoba táblát.
Itt nem figyelmeztetést kapsz egy-egy hiba után, hanem kérdés nélkül meghúznak. Nem védekezhetsz azzal, hogy nem sokkal lépted át a sebesség határt - ami esetemben legalább 30 km/h volt - és azzal sem, hogy nem vetted észre az előtted haladókat. Ez persze nem is baj, csak hosszadalmas az út, minek végén egy vadi új Renault vár rád teljesen ingyen.

A szállodánk, amlyben rajtunk kivül az F1-es Renault, valamint egy másik GP2-s csapat is megszállt viszonylag közel volt a pályához, azonban mi okulva a mögöttünk álló versenyhétvégékből jóval hamarabb elindultunk. Okosan tettük. A fél órás útat egy óra alatt tudtuk csak teljesíteni és ezt is kisutcákat használva, valamint jónéhány előzési technikát alkalmazva, amelyek során Sebastien a kapaszkodóba, valamint a biztonsági övébe görcsösen fogódzkodva rettegett.
- Nem értem hogyan dolgozhatsz versenygépek között, mikor már 100-nál kiabálsz! - Ráztam a fejem, miközben a padockban a boxunk felé igyekeztünk. Mit ne mondjak, nekünk jóval kevesebb hely állt rendelkezésünkre, mint a világ klasszis F1-es pilótáknak, akik a pálya háromnegyedéd birtokukba vehették.
- Nem akarom, hogy megöld magad a futam előtt. - Rázta a fejét. - Nem tudom hogyan kaphattál jogsit, de kérvényezem, hogy minnél előbb bevonják. Hamilton biztonságosabban vezet nálad.
- Ez nem igaz! - Néztem rá durcásan. - Engem még nem büntettek meg. De ha ennyire szeretnél szólok Chrisnek, Ő biztosan szívesen elhoz.
- Ne nevettes! - Léptünk be a box hátsó bejáratán. - Chrisszel azóta nem beszélsz mióta először találkoztatok a teszteken.
- Ez a jó kapcsolatunk alapja! - Nevettem el magam és a számomra fentartott székre telepedtem, ahol már várt a reggeli kávém. Imádom a szerelőimet.