4. rész

Fédra a nagy forgalom elenére nyugodtan, és idegen ország révén körültekintően vezette a bérelt autómat. Többen ellenezték, hogy nem kértem az Arab Emírségekben sem külön sofőrt, de úgy éreztem a GPS-emmel együtt meg tudunk birkózni ezzel a feladattal is. Viszont most, hogy a barátnőm ült a volán mögött és egyetlen egy férfi sem volt velünk egy kicsit tartottam az úttól. Alaptalanul. Egészben és biztonságosan érkeztünk meg a futam helyszínére.

A rajtrács végén ugyanakkora volt a sürgölődés, mint az elejében. Meglepetten tapasztaltam, hogy mindenki úgy áll hozzá ehhez a naphoz, mintha a dobogóért harcolnánk, pedig igen csak messze vagyunk ezúttal az győzelemtől. A szerelőim, mérnökeim és az összes körülöttem rohangáló ember bízott és hitt bennem, ami erőt adott.
- Két perc múlva felvezető kör! A rajtnál nagyon figyelj, most nem fér bele egy büntetés. - Lépett mellém Sebastien, aki általában a háttérből kiséri figyelemmel az eseményeket és csak az első kanyar után szól a fülemre. Most mindenre felhívta külön a figyelmem, arra kell játszanunk, hogy más hibbázzon. Rémes érzés azt kivánni, hogy egy pilóta társam rontson előttem, de azt sem lenne könnyebb elviselnem, ha lemaradnék a bajnokságban élen állók mögött.
- Rendben van! Hol van Fédrára?
- A boxban, Andre mellett, nem kell féltened! - Simogatta meg a bukómat, majd a felszólításra elhagyta a pályát, mi pedig lassacskán megkezdtük a felvezető körünket.

A sorrend már az első kört követően teljesen felborult. A pilóták Eszetlenül előzték egymást, aminek meg is lett az eredménye. A szokásosnál is több autó kötött ki a bukótérben és mire észbe kaptam már a negyedik helyen autókáztam a sárga zászlók között.
- Többen kicsúsztak és ütköztek, biztosági autó! - Hallottam a rádióban Seb higgadt hangját. Reagálni nem tudtam, és figyelni sem igazán, akadt nekem nagyobb problémám is, minthogy a tényállásra koncentráljak.
- Mit akar mögöttem Valsecchi? - Kérdeztem rémülten, mikor az említett pilóta már másodjára akart bevágni mellém, holott tudta jól, hogy nincs lehetősége előzésre.
- Ne törődj vele, magadra figyelj! - Hallottam a csapatfőnököm, Alfonso hangját immáron. Valószínűleg egymást arrébb lökve figyelhetik ebben a pillanatban a monitorokat. - A negyedik vagy, tarsd a pozíciód és figyelj majd az újra indításkor.
- Rendben! Az autóval minden rendben? - Kérdeztem, ugyanis a pálya tele volt törmelékekkel. Kivédhetetlennek tűnt, hogy belehajtsak a szilánkokba, amelyek a frissen melegített gumikra nem voltak túl jó hatással.
- Semmi hibát nem találtunk! Szólj, ha észlelsz valamit! Most megy be elétek a biztonsági autó!

Négy körön át takarították a kiesett autók romjait és a maguk után hagyott olaj-, víz- és törmelékmaradványokat a pálya több területén. Nem lehetett panasz az itt dolgozó munkásokra, akik között tudomásom szerint néhány magyar is teljes erőbedobással dolgozik.

A futam további része sem telt számomra eseménytelenül. A biztonsági rajtot jól elkapva sikerült lehagynom egy kicsit a nyomomban lihegő Valsecchit, de az előttem lévő Briddel már sehogy sem boldogultam. Minden ívet tökéletesen zárt, a kigyorsításaiban sem volt hiba és a rázóköveket is rendeltetésük szerint használta. Bármelyik kanyarban is próbáltam betenni az autóm elejét, gyorsabb volt. Az utolsó körökben ahelyett, hogy én mentem volna az Ő idegeire, Ő kezdett el velem játszadozni. Hagyta, hogy körbeautózzam, megelőzzem, de fél pillanatra rá már ismét előttem volt. Megalázónak tartottam ezt a fajta csatározást és beletörődtem a sorsomba. Odaadtam neki a harmadik helyet, mást nem tehettem. Azonban ezzel többet veszítettem, mint a dobogó legalsó foka. Immáron matematikai esélyem sem maradt a bajnokság második helyére.

Idegesen szálltam ki az autómból. Nem érdekelt senki, aki az utamba került, aki gratulálni szeretett volna nekem. Óriási léptekkel közeledtem a boxom felé, ahol aztán lekaptam magamról a bukót, valamint a maszkomat és az elém kerülő Fédra kezébe nyomtam. A kesztyűm azonban már nem adta meg magát ilyen könnyen. Nagy nehezen letéptem a kezeimről és hozzávágtam a falhoz.
- A francba! - Üvöltöttem az anyanyelvemen. - A jó életbe!
- Nyugodj le! - Fogta meg a vállamat Sebastien. - Csodásan vezettél és...
- Hülyét csinált belőlem. - Néztem dühtől izzó szemekkel a mérnökömre.
- Ne törődj vele! Csak a holnapi futam járjon a fejedbe, ahol második helyről indulsz! Ha behozod dobogós helyen az autót, akkor megvan! Akkor harmadik leszel. - Lépett oda hozzám csapatfőnököm is, azonban a mérnököm tekintete nem ezt sugalta. Láttam rajta, hogy valamit elhallgat előlem.
- Mi az?
- Második hely kell! Bridnek több győzelme van, mint neked.
- Remek! Még valami? - Kérdeztem a box falához sétálva, ami mellett lassan a földre ereszkedtem.
- Ha szeretnéd megnézheted a Renault boxában az időmérőt. - Újságolta a nagy hírt az ideiglenes csapattársam. Meglepő volt, hogy egy futam után rögtön mellettem áll, hogy megpróbál felvidítani és elfeledtetni velem mindazt, ami az utóbbi egy órában történt.
- Ne haragudj, de most nincs hozzá kedvem! Vidd el kérlek Fédrát! - Mosolyogam a barátnőmre
erőtlenül, mire neki tágra nyiltak a szemei.
- Kivel fogsz hazamenni? - Kérdezte magyarul. Egymás között általában így társalogtunk, nem
volt érdekes, hogy senki sem ért minket, sokkal egyszerűbb volt számunkra. Nem kellett azon
gondolkoznunk mit hogyan kell mondanunk, csak hagynunk, hogy a szánk magától formálja a
szavakat.
- Megoldom! - Álltam fel a hűvös faltól.- Élvezd egy kicsit ki a hétvégét és az ingyen jegyeket!
Én már láttam Monacoban F1-es futamot és időmérőt is.
- Köszönöm! - Nézett rám mosolyogva. Szerettem, hogy kapva kap minden alkalmon és nem
kell sokáig győzködnöm. Nem játsza meg magát, kíméletesen bár, de mindenkinek megmondja,
amit szeretne.

Egy órával később fáradtan és elgyötörten készültem beülni az autóm volánja mögé, mikor Valaki megfogta a vezető ülés felöli ajtót. Ijedten néztem hátra. Abu Dhabi, bármennyire is biztonságosan tűnik a tévé képernyői mögül, egyáltalán nem az. Az ember pillanatok alatt egy horror film főszereplőjévé válhat, főképp az ide érkező európai vagy amerikai nők.
- Mr Piquet? - Néztem nagy szemekkel az előttem álló menedzseremre. Úgy beszéltük meg, hogy míg én itt vagyok, addig Ő tárgyalásokat folytat az F1-es szereplésemmel kapcsolatban.
- Szia Kitti! - Adott két puszit. - Ülj be hátra, majd én vezetek. Aludj egy kicsit!
- Nem probléma?
- Nem. Láttam mi történt ma, szükséged lesz a pihenésre. Holnap nyerned kell! Nem tudom hogy csinálja, de a szavai annyira megnyugtatnak. Bármi is történik, mikor velem van a futamok alkalmával nem izgulok annyira, nem félek az utcai pályákon és nem tartok a merészebb előzésektől sem. Bizonyítási vágy uralkodik el rajtam és mindent megteszek, hogy viszonozhassam neki azt a sok segítséget, amivel ebben az évben megjutalmazott.