5. rész

Egy nap a GP2-ban nem ér véget egy remekül vagy éppen borzalmasan sikeredett szabadedzést, időmérőt vagy akár futamot követően. A pilótáknak bizony itt is vannak kötelező megjelenései, interjú ideje és miegymás, amelyeken bár utál, de kénytelen megjelenni. Ilyenkor arra gondol, hogy az éppen elötte ülő öltönyös férfitól kapja a pénze túlnyomó részét; a mikrofont a képébe nyomó idegesítő francia akcentussal beszélő nőnek köszönheti az aprócska hírnevét, amelyet ezidáig magának tudhat; és a fuamokon jelenlevő befolyásos, idősödő cégtulajdonosoktól függ a jövő évi ülése. Ekkor rögtön megjelenik az autóversenyzők arcán egy letörölhetetlen műmosoly, amelyeken csak a hasonló cipőben járó szériatársai látnak át. Azonban mikor letelik a kiszabott idő, lehull vele együtt az álca is.
Kedvetlenül ballag ki az esti szponzori vacsora helyszínélül szolgáló kiváló étteremből, hogy néhány perces autóutat követően elfeküdhessen az ágyán, kinyújtóztatva a végtagjait az egész napos őrület után.

Az este azonban a listán szereplő hivatalos megjelenések tömkelegével sem érhet véget. Vannak olyan kötelességek is, amelyek nincsenek írásba foglalva és általában szívesen teljesítem is, de nem egy rémesen sikeredett futamot és egy két órás szponzori vacsorát követően, éjszaka tizenegy órakor.
- Annyira aranyos volt! - Dőlt végig mellettem egy szál törölközőben Fédra. Az ágy méretének
köszönhetően a feje körülbelül a derekamnál lehetett és onnan bámulta meredten a krém színű plafont. Én már az oldalamra fordulva próbáltam álomra hajtani a fejem, miközben fél szemmel a barátnőmet figyeltem.
- Hon Pinről beszélsz? - Kérdeztem egykedvűen.
- Igen! - Terült szét egy óriási mosoly az arcán és a hasára fordulva nézett velem farkasszemet. - Tudtad, hogy a Renault tesztpilótája?
- Milye? - Ültem fel érdeklődve. Mindenre számítottam, aminek valójában semmi jelentősége sincsen rám nézve, de egy ilyen jellegű információra nem voltam felkészülve.
- Bizony! Bemutatott Vitalynak is.
- Remek! - Mormogtam, majd a hihetetlen meleg ellenére a fejemre húztam a takarómat és abban a pallanatban el is aludtam.

Egy ismerős érintésre ébredtem. Lassan kinyitva a szemeimet egyre távolabb került a gyönyörű álomvilág, amely lehetőséget ad az embernek, hogy kiélje legtitkosabb vágyait, és vele arányosan közeledett a rideg valóság. Azonban mikor már teljesen felnyitottam a sötétséget nyújtó pilláimat is úgy éreztem, mitha még a fikciók mezején sétálnék, mintha a határ álom és valóság közt összemosódott volna.
- Jó reggelt! - Mosolygott rám két gyönyörű barna szem tulajdonosa.
- Albert? - Ültem fel a hangjára hirtelen. Fédra már nem volt mellettem, amihez az évek folyamán már hozzászoktam. Az ágyban azonban így még inkább elvesztem. - Te itt?
- Én itt! - Adott egy puszit az arcomra. - Jöttem megnézni az utolsó futamodat.
- Örülök, hogy itt vagy! - Mosolyogtam rá őszintén. A belgiumi futamom óta nem láttam. Mikor pénteken szakított velem, azt hittem vége mindennek és a figyelmetlenségemnek köszönhetően majdnem így is lett. Kihajtva a spai aszfaltcsíkra nem csak a lelkemben tomboló érzelmek ellen vívtam óriási csatát, körökkel később az életemért is. Bármennyire is biztonságossá vált ez a sportág az évek folytán, sosem veheted készpénznek, hogy egészben, a saját lábadon szállhatsz majd ki az alattad lévő csodás gépből. Egy balszerencsés hétvégét követően a kórházi ágyon fekve mégsem az az első gondolatod, hogy sokkal csúnyábban is végződhetett volna az ütközésed - ez csak néhány nap elteltével tudatosul csak benned -, hanem hogy mikor ülhetsz ismét bele a csodás autódba. Az, hogy a baleseted után már sosem leszel a régi önmagad, csak a pályán tapasztalhatod meg. És bármilyen fájó is beismerni, nem fogsz már többet autóba ülni azzal a tudattal, hogy halhatatlan vagy. Egy-egy veszélyesebb előzés előtt mindig felrémlenek a baleseted képei és mérlegelsz, amit azelőtt talán sosem tettél meg. Nem leszel már többé sebezhetetlen, nem leszel már az a versenyző, aki voltál azelőtt bármennyire is bizonygatod, hogy az vagy.

Albert a félelmeim ellenére nem váltott ki bennem semmilyen negatív érzelmet, sőt. A pálya felé autózva leaglább annyit nevettünk, mint négy hónapja, és úgy viselkedtünk, ahogyan a WSR idején. Ott folytattuk a barátságunkat, ahol több, mint egy éve abbahagytuk.