3. rész

Utolsó helyszín a versenynaptárban, utolsó lehetőségek egyike a győzelemre, utolsó esély a bajnoki tabella második helyére, és én rontottam. Olyan pitiáner hibát követtem el, mint még soha. A mai nap eseményei sokadjára futnak végig a szemem előtt, miközben órák óta a plafont fixírozom. Lassan felkel a nap és a szoba egyre világosabb lesz. A tárgyak körívei méginkább kivehetővé válnak a félhomályban. Eddig még egy percet sem sikerült aludnom, sőt le se hunytam a szemeimet, csak gondolkodtam. Ma az esélytelenek nyugalmával vághatok neki a futamnak A cél egyre messzebb kerül tőlem. Érzem amint kicsúszik a kezemből és én hiába kapnék utána, már késő. Hibáztam. Kinek kéne olyan pilóta, aki egy ilyen csekély nyomás alatt megfeledkezik mindenről? Aki piros jelzés mellett hagyja el a boxutcát? A legnagyobb lehetőségem előtt buktam el.

Fél hétkor szólalt meg a mobilom ébresztője, amelyet kivételesen nem nyomtam ki. Mint egy rövid ebédidő után szokás, elindultam a fürdő felé, hogy valamelyest életet leheljek magamba. Lassú mozdulatokkal szabadultam meg a ruháimtól és álltam be a hűvös víz alá, amelynek valamennyi formája nélkülözhetetlennek bizonyul az Abu Dhabiban uralkodó hőségben. Fél órával később ugyanekora lelki nyugalommal száltam ki a fülkéből és folytattam a készülődést. Viszonylag hamar sikerült emberi külsőt kölcsönöznöm magamnak. Észre sem vettem, de mire feleszméltem már fehérneműben álltam az egyik bőröndöm előtt és azon gondolkodtam, hogy melyik a legrövidebb ruha, amelyet magamra kaphatnék. Éppen végeztem a keresgéléssel, mikoris megszólalt a telefonom. Nagy rohangászásba kezdtem, hogy megtaláljam a készüléket. Természetesen szokásomhoz híven, most sem ott akadtam rá, ahol utoljára láttam, de ezen már meg sem tudtam lepődni.
- Kitti Thomas! - Szóltam bele a mobilba anélkül, hogy a képernyőre néztem volna. Féltem, hogy ezalatt az idő alatt az illető kinyomja.
- Szia! - Hallottam az egyik legjobb barátnőm, Fédra hangját a vonal másik végén. - Le tudsz jönni értem?
- Hová? - Kérdeztem kikerekedett szemekkel, a hátizsákomhoz guggolva. - Abu Dhabiban vagyok.
- Én is!
- Mi? - Nyiltak tágra a szemeim és az ásványvizes palackom szó szerint beleejtettem a táskába.
- Tonit kellett csak felhívnom és már meg is tudtam melyik hotelben vagy.
- Nem tudom, hogyan csinálja, de add át neki őszinte gratulációmat. - Tényleg fogalmam sem volt, hogy lehet ennyire bennfentes egy olyan valaki, aki nem ismer személyesen és még csak köszönőviszonyban sincs a sajtó jeles képviselőivel. - A 312-es szobában vagyok, gyere fel!
- Oké, sietek!

Kihasználtam azt a rövidke időt, míg az egykron szintén autóversenyző barátnőm megtalálta a szobámat. Gyorsan magamra húztam a már kiválasztott kockás szövet sortot és a fehér toppom, majd az ajtó elé léptem. Míg együtt laktunk minden egyes reggel kopogás nélkül hatolt be a birodalmamba és fosztott meg legédesebb álmaimtól, ideje volt viszonozni a jótettet.

A meglepetésemet siker koronázta. Fédrának azonban nem kellett néhány pillanatnál több és a kezdeti ijedtségét felváltotta az arcán elterülő óriási mosoly, ami valamiféle különös okból kifolyólag az én ajkaimon is megjelent. Egymás nyakába ugrottunk és szorosan öleltük a másikat. - Neked nem Finnországban kén éppen rallyt nézned Tonival?
- Lemondtam. És különben sem rallyt és nem Finnországba. Nem szeretem a hideget.
- A legjobb helyre jöttél, és a lényeg mégis stimmelt. - Nevettem, miközben elengedtük egymást. Több, mint egy hónapja találkoztunk utoljára és akkor éppen egy rideg kórház egyik legszebbnek kikiáltott szobájába pihentem ki a futam fáradalmait. Az évek elteltével Ő népszerű és társasági ember lett, számtalan barátnővel gazdagodva. Szabad volt, ahogyan én is. Nekem az autósport adta meg az említett érzést, amelyhez sok edzés és tanulás szükségeltetett. Míg együtt laktunk ezekkel nem is volt probléma, hiszen nap mint nap láthattuk egymást, de mostanra igen csak hiányzott mellőlem egy igaz barátnő. Neki talán már csak egy voltam a sok közül, de Ő nekem a mindent jelentette.
Merültem el gondolataimban, miközben segítettem behordani a bőröndjeit. Ez abból állt, hogy tágabbra nyitottam előtte az ajtót.

- Mikor megyünk a pályára? - Kérdezte izgatottan. Elmondása szerint kicsit sem hiányzik neki a versenyzés, nem néz autósportot és nem tartja egy versenyzőtársával sem a kapcsolatot. Ennek ellenére mindig tudja, hogy ki hol végez az aktuális Forma egyes futam után, az egyik legjobb haverja Toni Villander és minden adandó alkalmat kihasznál, hogy az autó- és motorversenyek közelébe lehessen.
- Most és te vezetsz! - Adtam a kezébe a kulcsot és a vállamra dobtam a hátizsákom egyik pántját. Ő csak értetlenül nézett rám, majd mint egy kőbálvány meredt a kezében tartott tárgyra. - Nem aludtam éjszaka.
- Kezdhetted volna ezzel is. - Nézett fel végre rám és utánam indult.
- Azt hittem ismersz már ennyire.
- Én is, de sosem láttalak még futam előtt vidámnak.
- Az esélytelenek nyugalma, tudod! - Léptem be a liftbe, majd megnyomtam a mélygarázshoz tartozó gombot.
- Azt hittem, azért örülsz mert itt vagyok. - Vágott szomorú képet, de mindigis szörnyű színésznő volt. Főképp az én szememben, aki jobban ismeri, mint Ő saját magát.
- Talán ez is benne van! - Nevettem el magam.