Szijasztok!
Csütörtök hajnalban indulok majd nyaralni, 2 hétre elutazok majd. Addig egy kis szünetet tartok. Mindenkinek jó nyarat és amint visszajöttem pakolom majd fel a részeket! Köszönöm a türelmeteket!
Kathy
2010. június 22., kedd
Kreatív Blogger Díj
Szeretném megköszönni a díjat Noncsinak! Ezt a díjat 7 embernek kell elküld,7 dolgot kell írj magadról,meg kell köszönd a díjat annak, akitől kaptad ,be kell írd kitől kaptad a díjat-a nevét pedig belinkelve :)És természetesen a díjazottakat is értesítened kell! :D
7 dolog rólam:
1. Imádom az autó sportokat. Nem csak a mindenki által ismert F1-et, hanem az F3.5-öt, F2.0-át, F3 Opent és a hasonló formula kategóriákat is.
2. Kedvenc pilótám Fernando Alonso, akiért 2005 óta rajongok. Emelett nagy kedvenceim még Nelson Angelo Piquet, Kimi Raikkönen, Lucas di Grassi és Albert Costa.
3. Nem szoktam focit nézni a VB-t mégis figyelemmel kísérem. Kedvenc vállogatottaim a Brazilok.
4. Imádom az állatokat, egy ideig állatvédő szerettem volna lenni.
5. Van pár fú haverom, viszont csak egy igaz barátnőt tartok számon, akivel minden körülmények között a másik melett állunk és mindent tudunk a másikról.
6. Imádok táncolni, a tanfolyamok mégsem jöttem be, úgyhogy csak itthoni és buli szinten űzöm.
7. Nagyon kiszámíthatatlan vagyok.
Akiknek tovább adnám a díjat :
Gina
Alofun
Henii
Szabus
Vic
Icu
Mystic
Tanya
Noriko
Brigcs
Gooffy
2010. június 21., hétfő
36. rész
Az autómban ültem és vártam. Előttem Zaugg, Molina és Coletti, mögöttem pedig a szezonban
ezzel az autóval először Leal. Az izgalom nagy volt, a közönség szórakoztatására néhányszor
felbőgettük a motorokat és vártuk, hogy megszólaljon a duda, ami a felvezető körre való indulást
jelzi. Annyira elkalandoztam, hogy észre sem vettem az előttem elinduló autókkal. "Ez így nem
lesz oké, térj már észhez Kitti!" Szólítottam fel magam és meg is indultam, hogy teljesítsem az első körömet ezen a csodálatos pályán. A másik kedvencem, a Monaco-i teljes ellentéte volt, mégis annyira magával ragadott. Míg az előbb említett a gyönyörű táj és óriási felhajtás, addig ez a modernsége miatt. Az egyetlen, amit hiányoltam a népes közönség volt.
Az Abu-Dhabi pályának sajnálatos módon csak a felét használhattuk, a másikon valamelyen
motor verseny folyt ezzel egy időben, de számomra ez is egy felejthetetlen emlék mard majd
örökre.
Már csak a lámpák kigyulladása volt hátra és ebben a pillanatban elindult a mezőny. Nem
akartam hősködni, ahogyan ünnepelni sem. Nem akartam, hogy a világ rám figyeljen, én
csak nyugis tempóban, kellő távot kiautózva akartam teljesíteni ezt a futamot.
Sajnos az izgalom mentes autózás most sem jött be. Miről is álmodozok én? Én képtelen vagyok
eseménytelenül autózni. Mindig jön valaki, aki bekavar és kénytelen vagyok gondolkodni. Nem
zárhatom ki a világot, mert jelenleg itt van előttem Coletti, akink hála majdnem lőttek az egész
futamomnak. Nem tudom mit bűvészkedik és csúszkál itt előttem, mikor én még távot is hagyok neki, de hogy még magába is balesetet tudjon csinálni...
- Mi volt ez? - Kérdeztem idegesen.
- Nem melegek a gumijai. - Hallottam Fred hangját a rádiómban. - Ne érdekeljen, te csak menj!
- Ne érdekeljen? Hahh... - Intettem egyet, mikor keresztbeállt előttem. De nem adta fel, gázt adott pont mikor megpróbáltam kikerülni. - Hülye vagy? - Kérdeztem magyarul üvöltve és ismét a magasba emeltem a kezem, de nem hatotta meg. Fojtatta a manőverét. - Szólj haver és félreállok míg végzel!
- Kitti! Lassabban! - Szólt most bele a fülembe Marco.
- Kösz, de látom. - "Hogy a jó életbe ne látnám mikor mellettem hajt el?" Adtam ingerülten
gázt és a kiépített előnyömtől is elbúcsúzhattam. "Persze, már csak Julian hiányzott a nyakamba, ezek ketten ma még kicsinálnak!" Gondoltam és a feltételezésem nem is volt annyira alaptalan. A csapat társamat éreztem a kocsim hátuljáról.
- Édes! - Szólt most Bert hozzám. - Minden oké?
- Ne kérdezz hülyeséget. Kérlek, most neee! - Kiabáltam, mikor Coletti a falba megállt előttem és ezzel egy időben Leal megelőzött. - Én mondtam! - Csaptam a kormányra. "Ilyen csak a mesében van."
- Legalább nem eseménytelen a futamod Kitti. Mást nem is kívánhatnál.
- Zsolti, még te is? Egymás kezéből kapkodjátok a mikrofont vagy mi?
- Nem csak távol tartjuk Maxet. - Nevetett, mire én is elmosolyodtam. - Már csak ezt a kört éld túl és végeztél! Tudom, elég gázos futam, de csináld meg nekünk Kitti!
- Meg lesz, de még egy ilyen idióta elém vagy mögém kerül és elintézem a versenyét.
- Nyugodj már le és élvezd!
- Menj a tudod hová! Szívesen helyet cserélek veled, hogy te élvezhesd! - Kiabáltam és ebben a
pillanatban áthajtottam végre a célvonalon. Első utam a boxba vezetett, nem érdekelt senki és
semmi. Én csak futottam, míg a könnyeim folytak az arcomon.
ezzel az autóval először Leal. Az izgalom nagy volt, a közönség szórakoztatására néhányszor
felbőgettük a motorokat és vártuk, hogy megszólaljon a duda, ami a felvezető körre való indulást
jelzi. Annyira elkalandoztam, hogy észre sem vettem az előttem elinduló autókkal. "Ez így nem
lesz oké, térj már észhez Kitti!" Szólítottam fel magam és meg is indultam, hogy teljesítsem az első körömet ezen a csodálatos pályán. A másik kedvencem, a Monaco-i teljes ellentéte volt, mégis annyira magával ragadott. Míg az előbb említett a gyönyörű táj és óriási felhajtás, addig ez a modernsége miatt. Az egyetlen, amit hiányoltam a népes közönség volt.
Az Abu-Dhabi pályának sajnálatos módon csak a felét használhattuk, a másikon valamelyen
motor verseny folyt ezzel egy időben, de számomra ez is egy felejthetetlen emlék mard majd
örökre.
Már csak a lámpák kigyulladása volt hátra és ebben a pillanatban elindult a mezőny. Nem
akartam hősködni, ahogyan ünnepelni sem. Nem akartam, hogy a világ rám figyeljen, én
csak nyugis tempóban, kellő távot kiautózva akartam teljesíteni ezt a futamot.
Sajnos az izgalom mentes autózás most sem jött be. Miről is álmodozok én? Én képtelen vagyok
eseménytelenül autózni. Mindig jön valaki, aki bekavar és kénytelen vagyok gondolkodni. Nem
zárhatom ki a világot, mert jelenleg itt van előttem Coletti, akink hála majdnem lőttek az egész
futamomnak. Nem tudom mit bűvészkedik és csúszkál itt előttem, mikor én még távot is hagyok neki, de hogy még magába is balesetet tudjon csinálni...
- Mi volt ez? - Kérdeztem idegesen.
- Nem melegek a gumijai. - Hallottam Fred hangját a rádiómban. - Ne érdekeljen, te csak menj!
- Ne érdekeljen? Hahh... - Intettem egyet, mikor keresztbeállt előttem. De nem adta fel, gázt adott pont mikor megpróbáltam kikerülni. - Hülye vagy? - Kérdeztem magyarul üvöltve és ismét a magasba emeltem a kezem, de nem hatotta meg. Fojtatta a manőverét. - Szólj haver és félreállok míg végzel!
- Kitti! Lassabban! - Szólt most bele a fülembe Marco.
- Kösz, de látom. - "Hogy a jó életbe ne látnám mikor mellettem hajt el?" Adtam ingerülten
gázt és a kiépített előnyömtől is elbúcsúzhattam. "Persze, már csak Julian hiányzott a nyakamba, ezek ketten ma még kicsinálnak!" Gondoltam és a feltételezésem nem is volt annyira alaptalan. A csapat társamat éreztem a kocsim hátuljáról.
- Édes! - Szólt most Bert hozzám. - Minden oké?
- Ne kérdezz hülyeséget. Kérlek, most neee! - Kiabáltam, mikor Coletti a falba megállt előttem és ezzel egy időben Leal megelőzött. - Én mondtam! - Csaptam a kormányra. "Ilyen csak a mesében van."
- Legalább nem eseménytelen a futamod Kitti. Mást nem is kívánhatnál.
- Zsolti, még te is? Egymás kezéből kapkodjátok a mikrofont vagy mi?
- Nem csak távol tartjuk Maxet. - Nevetett, mire én is elmosolyodtam. - Már csak ezt a kört éld túl és végeztél! Tudom, elég gázos futam, de csináld meg nekünk Kitti!
- Meg lesz, de még egy ilyen idióta elém vagy mögém kerül és elintézem a versenyét.
- Nyugodj már le és élvezd!
- Menj a tudod hová! Szívesen helyet cserélek veled, hogy te élvezhesd! - Kiabáltam és ebben a
pillanatban áthajtottam végre a célvonalon. Első utam a boxba vezetett, nem érdekelt senki és
semmi. Én csak futottam, míg a könnyeim folytak az arcomon.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
