2010. május 29., szombat

11. rész

A hét baromira lassan vánszorgott, nem csoda hiszen már nagyon vártam a végét. Nem, nem most lesz
még a monacói futam, de az év zárás már nincsen messze. Addig pedig a tanárok kihajtják a belünket.
A magyar órákat élveztem a legjobban, komolyan. A tanárom, aki egyben az osztályfőnököm is, már egy
hete kivégezte a könyvet, azóta a 9.-es anyagot vesszük újra. Aztán ott volt még a föci tanár is, akivel
minden órán egy-egy érdekfeszítő dokumentum filmet néztünk végig. Az azért joggal felmerül bennem,
hogy kinek érdekfeszítők ezek? A film készítőinek? Biztos! A tanárnak? Valószínű. Az időseknek, akiknek
nincs jobb elfoglaltságuk? Lehet. Egy tizedikes osztálynak? Száz, hogy nem! A matekról pedig már nem
is mondok semmit, mert ha elkezdem kommentálni a TZ-t, amit az egész éves anyagból szán nekünk a
tanár, akkor holnapig nem érünk a végére és a dühtől a kulcslyukba sem találok bele, amire most nagy
szükség lenne.
Ahogy lepakoltam a cuccomat, már mehettem is tovább felszerelkezve egy nagyobb méretű sport táskával.
"Utolsó edzés Almával és ezt Max nem tudja! Uhhuhuh, milyen szép hét lesz a következő!"

- Arra gondoltam, hogy mivel ez az utolsó edzés... - Kezdett bele a szövegébe Alma, miközben egy kisebb
terem közepébe álltunk, amiben csak bordásfalak voltak és néhány sportszer.
- ...hogy könnyített lesz? - Kérdeztem szépen mosolyogva.
- Höhöh-höh! - Kezdte el a mű nevetését, mire én is elröhögtem magam. - Kezdjük! A függeszkedésből, az
összesből csinálj harmincat, majd mehet az erősítés.
- Akkor hétfőre írhatsz kikérőt, mert mozdulni se fogok tudni addigra.
- Nehogy belehalj egy kis erősítésbe!
- Igyekszem! - Szóltam vissza és el is kezdtem a gyakorlatokat, de neki szokás szerűen, most sem
feleltek meg. "Istenem lusta vagyok, törődjön bele. Csak kellből csinálom ezt az egészet."
- Feljebb-feljebb-feljebb! - Kántálta már rám se nézve.
- Rúgjam orrba magam?
- Ha az kell, hogy feljebb lendítsd a lábad...
- Hogy néznék ki a magazinok címoldalán lila orral? - Kezdtem felháborodni. Persze egy percig sem
gondoltam komolyan, nem kell megijedni.
- Te? Magazinok címoldalán? Az még messze van és ahhoz jó sok edzésre van szükséged!
- Ez a bajom nekem is. - Jegyeztem meg.
- Te mindenhez hozzáfűzöl valamit? Ahelyett, hogy dumálnál csinálhatnád normálisan,
vagy ha gondolod a mai előretervezett aerobik helyett beiktathatunk egy kis futást is.
- Nem lehetne inkább lépcsőzés? - Vigyorogtam rá, hogy az őrületbe kergessem.
- Nem! Fogd be és csináld! - "Úgy látom elértem a célom."

Hálát adtam Istennek mikor hazaértem. A sok pofázásért Alma bent tartott még egy órát, amit kellemes
futással töltöttünk és a kedvemért még lépcsőztünk is egy kicsit. Sajnos ez három hétbe fog kerülni
míg kiheverem, úgyhogy addig komolyabb fizikai munkát nem végezhetek. Ezt megállapítottam magamnak.
Mikor kinyitottam az ajtót őszintén meglepődtem. Fédra a kanapén hevert egy doboz fagyival és egy
kiskanállal a kezébe. Asszem elég rossz idegi állapotban lehet, ugyanis a fagyi fele elfogyott már.
- Csatlakozhatok? - Kérdeztem, miközben a tévére néztem, ahol az F1 szabad edzését adták éppen
ismétlésbe. - Érdekel, hogy Alonso hanyadik lett.
- Hozz egy kanalat is! - Mondta egy erőltetett mosoly kíséretébe.
Már fél órája néztem a baromi unalmas közvetítést. Bár szerintem ez azzal lehetett összefüggésbe,
hogy éppenséggel a német RTL-t néztük és, hogy semelyikünk se beszéli a nyelvet. Mikor egy-egy
kedvenc pilótám elhaladt, felkaptam a fejem, ezenkívül végig Fédrát bámultam.
- Baj van? - Kérdeztem, mintha nem tudnám mi a helyzet.
- Nagyon mérges voltál, hogy Marco nem szólt neked az új szerződéséről?
- Hát... aha... De nem azért, mert elmegy, hanem, mert mástól kellett megtudnom.
- És, ha te ilyen helyzetbe lennél?
- Elmondanám a csapat társamnak... nem azonnal, de elmondanám. Nem akarnám,
hogy mástól tudja meg, mert az senkinek se esik jól.
- Akkor szerinted mondjam el Toninak, hogy abbahagytam? - Kérdezett rá óvatosan.
- Nem csak párszor beszéltetek? - Nyíltak tágra a szemeim.
- Kétszer-háromszor, de órákon keresztül.
- Akkor szólj neki mielőtt a fő morci Iceman bácsi megteszi előtted!
- Hülye! - Dobott hozzám egy párnát.
- Sokan mondták már előtted!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése