5. rész

Már mindjárt zöldre vált a boxutca lámpája és megkezdődik az időmérő első szakasza. Az autók
már felsorakoztak, hiszen előjöttek az eső felhők is, ami nem valami jó jel.
"Piros, piros és még mindig piros!" Idegeskedtem Marco mögött a sorba. "Zöld! Ez az!"
Meg is indult egyszerre vagy tíz-tizenkét autó és elkezdtük a kerekeket melegíteni.
"Gyerünk Kitti! Az első mért köröd! Próbálj meg maradandót alkotni... amivel legalábbis
bent maradunk a következő etapba."
- Kitti! Maradj kint! - Hallottam a fülembe az utasítást.
- Oké! - Mondtam és megtettem még négy-öt kört.
- Még egy és bejöhetsz! - Hallottam ismét a fülembe. "Hát persze, mert akkor már vége az
első szakasznak."
Meg is tettem azt az egy kört és visszahajtottam a boxutcába.
- Bent vagyunk? - Kérdeztem izgatottan. Nem szállhattam ugyanis ki, ameddig ki nem esek.
- Bent!
- Marco is?
- Barba is! - Hallottam Max hangját, amint felsóhajt. "Megállapítás: a legrosszabb hely
ahonnan indulhatok, a 17."
- Eső lesz? - Kérdeztem egy kicsit megijedve, ahogy az égre néztem.
- Valószinűleg! Feltegyük a másik kereket?
- Az legalább 3 kör mire felmelegítem és lassabb, mint ez! - Gondolkodtam hangosan.
- Marco azzal megy!
- Nem kell! - Mondtam makacsul és odahajtottam a boxutca kijáratához. Muszáj volt ugyanis,
hogy minnél hamarabb megtegyek egy értékelhető kört.

A második etapba végül enyém volt a első érdemleges kör, bár nem valami jó. Nem tudtam, de
éreztem. Kint kellett maradnom, amíg el nem kedd esni az eső, mert onnantól vége. Ha addig nem csinálok valamit, vége.
- A kettes kanyarban már esik! - Hallottam a rádión.
- Megyek még egy kört! - Mondtam.
- Visszajössz! - Parancsolt rám Max, de én nem hallgattam rá. Megkezdtem a következő köröm.
Minden jól ment, bevettem akadály mentesen az első két kanyart, aztán a harmadikat is, mikor
az eső és a szél is felerősödött. "Remek! Látni, már nem látok, akkor akár be is csukhatom a szemem,
úgy jobban fel tudom idézni a pályát." Ekkor azonban egy óriási ütést éreztem az autó elejéből, majd
az oldalából is. "Áhhá, szóval ez volt a négyes kanyar!" Állapítottam meg, majd vártam, hogy odajöjjön
valaki. Mivel nem jött senki, kiszálltam magamtól az autóból, visszaraktam a kormányt levettem a
sisakom és visszasétáltam a boxba. Mire visszaértem, akár fél óra is eltelhetett, ugyanis már Marco
is bent volt.

- Kitti! Normális vagy te? - Támadt nekem rögtön Max. - Ha azt mondom ne menj még egy kört, akkor ne
menj még egy kört! És ha már belevágódsz a falba, akkor értesíts a rádión, hogy minden rendben és várd
meg a pálya bírókat.
- Nem jött senki és nem akartam ott nézni a versenyt. - Vettem el Marcotól a felém nyújtott törülközőt. - És?
Hanyadik lettem? - Kezdtem el a hajamat törölgetni.
- 11., de ha hallgattál volna rám akár 5. is lehettél volna. Egyelőre rám kell figyelned és azokra, akik már
évek óta itt vannak. Ajánlom, hogy beszélgess a csapat társaddal. Majd elmondja, hogy mit hogyan kell
csinálni és mi itt a szokás.
- A stratégiám is jó volt. - Ellenkeztem.
- Igen, ha nem lenne akkora bizonyítási vágyad talán még jó is lehetnél. És most indulás az
interjúra! - Dühöngött Max és kivételesen teljes mértékben igaza volt, én szúrtam el.