6. rész

Az interjúk helyszínéül a pálya egyik épületének szobája szolgált. Már várt rám egy fotós, egy kamerás
és maga Szujó Zoli. Besétáltam és leültem elé. "Magabiztosság, ahogy szoktad Kitti! Ha a pályán
leelőzöl egy csomó srácot, akkor nem lesz itt se gond... Jah, persze. Kezdek bedilizni..."
- Jó napot! Szujó Zoltán! - Nyújtotta a riporter a kezét.
- Kitti Thomas!
- Elkezdhetjük? - Kérdezte mosolyogva.
- Persze! Melyik tévétől is vagytok?
- Eurosport megbízásából jöttünk. - Majd el is kezdett kérdésekkel bombázni. - Mióta foglalkozol az
autó sportokkal?
- Öhh... 5 hónapja, asszem! - Gondolkodtam el egy picit. - Igen, annyi!
- 5 hónapja? - Kerekedtek el a szemei.
- Igen! - Mosolyogtam.
- Mennyi ideje vagy a WSR sorozatban?
- 3 hónapja, ez lesz az ötödik futamom, de nagyon élvezem.
- Mi a legjobb benne?
- A pasik! - Nevettem. - A versenyzés és az, hogy lehetek valamiben a legjobb, ha igyekszem!
- Nagy tehetségnek kiáltottak ki. Mit gondolsz erről?
- Majd meglátjuk. Most, hogy már itt vagyok...
- Akkor a cél az F1?
- Pontosan! Előbb azért még befejezném ezt a szezont itt, aztán ki tudja... Ha jó vagyok,
úgyis bekerülök a GP2-ba, ha meg nem, nincs értelme erőltetni.
- Van kedvenced is?
- Igen, Fernando Alonso. - Talán ez volt az első kérdés, amiben 100%-ig biztos voltam.
- Mint tudod te vagy ebben a szériában jelenleg az egyetlen nő. Az F1-ben sem volt sok...
- Ha ezzel arra akarsz célozni, hogy nem kerülhetek be, nincs igazad! Hamiltonnak is
adtak esélyt és nézzetek oda, Világ bajnok lett. Már mindenre van lehetőség.
- A csapat társaddal, hogy jössz ki? - Terelte rögtön a témát Szujó.
- Jól! A legjobb, akit kívánhattam volna.
- Jövőre a GP2-ba megy versenyezni, új csapat társat kapsz. Nem félsz hogy többet
várnak majd el tőled? Megfontoltabbnak kell lenned?
- Erről nem tudtam, de nem, nem félek. Úgy fogok versenyezni, ahogy nekem tetszik,
ezt senki nem szabhatja meg. Segítek persze, ha egy új versenyző kerül mellém, de
a stílusomon nem változtatok! - Zártam le az interjút, elköszöntem és idegesen
elhagytam a termet.

A hotelba aztán lezuhanyoztam és lepihentem. Nem gondoltam volna, hogy egy interjú
jobban megizzaszt majd, mint az időmérő maga. Úgy éreztem magam, mintha egy
tárgyaláson lettem volna, ahol engem gyanúsítanak.
Fél nyolc lehetett, mikor ébredezni kezdtem. A változatosság kedvéért, most a
BEP - I gotta feelingjére.
- Igen? - Szóltam bele elég idegesen a mobilomba.
- Szia! Láttalak, szépen ronccsá törted azt az autót. - Hallottam Fédra vidám hangját.
Láttam is magam előtt, ahogy önfeledten mosolyog, de egyben sajnál is. Valahol
nagyon mélyen.
- Köszi! - Mondtam gúnyosan. - De azért bekerültem az első tízbe. Mit is szeretnél?
- A matek füzeted, tudod a képletek miatt...
- A füzetem a szobámba van, a kulcs pedig nálam. Ráér az holnap éjszakáig, nem?
- Felébresztettelek? - Kérdezte óvatosan.
- Céloz, lő és pont a közepébe!
- Akkor bocs! Szia!
- Szia! - Tettem le mérgesen a telefont, aztán csak bámultam magam elé. "Biztos most
is dolgoznak még az autómon... az autómon, amit tökéletesen összepakoltak és amit
én összetörtem a hülyeségem miatt... Fel kell hívnom Fredet!" Jött az elhatározás, majd
a cselekvés is.
- Szia! Még a pályán vagytok? - Kérdeztem halkan.
- Szerinted? Most sikerült a kasznit rendbe hoznunk. Egész éjszaka itt leszünk. Reggel
találkozunk, aludj addig! Szia! - Tette le a telefont, meg se várta, hogy elköszönjek.
"Ez remek, pont azt az embert dolgoztatom, akinek köszönhetem, hogy itt vagyok."

Pár hónappal ezelőtt nagyban készülődtünk Fédrával a Nemzetközi Gokart versenyre
Angliában. Jó sokat repültünk, hogy idejöhessünk, de nagy szerencsénkre teljesen
ingyen volt, ugyanis a két eredeti versenyző, akik utolsó pillanatban mondták le a
dolgot (mert berezeltek és ezt az influenzára fogták... nyáron), már befizették helyettünk.
- Végre! Nem hiszem el, hogy ezek után, hogy annyit hajtottunk és dolgoztunk, most
itt lehetünk. - Néztem tátott szájjal a sok overálba öltözött bukósisakos embert.
- Ne álmodozz! Nem fog semmi változni. Ezek már évek óta itt vannak.
- Igen, de látsz itt egyetlen lányt is? - Kérdeztem vissza.
- Nem véletlenül mi jöttünk! - Mondta, azzal magával húzott és mi is beöltöztünk az
overáljainkba, amik egy csöppet nagyok voltak, de ez egyikünknek se számított.
Beültünk a gokartba és a starthoz hajtottunk.
Fél órára rá, mikor már harmadjára vagy negyedjére mentünk végig a pályán kaptunk
egy negyed órás szünetet a következő forduló előtt. Éppen a pálya szélén álldogáltunk
egy-egy vízzel kezünkben, mikor két ismeretlen férfi jött felénk veszekedve.
- Hidd már el! Én látok benne valamit. - Mondta a szőkés hajú, harmincas pasi.
- Mi most a csapatunkba keresünk embert, nem egy divat ügynökséghez. Egy nőnek nem
versenyeznie kell, hanem...
- Hanem? - Kérdezett vissza Fédra magára vonva a figyelmüket.
- Mindegy! - Vágta rá a sötét hajú fickó, aki azóta már a csapat főnököm.
- Hozzánk jöttek?
- Csak hozzá! - Mutatott rám.
- Kitti Thomas! - Nyújtottam a kezem felé. - Magyarország.
- Akarsz jövőre az International Draco Racingnél versenyezni Kitti? - Kérdezte
mosolyogva Fred, a szőke pasi.
- Hol?
- Látod! Még azt se tudja, hogy kik vagyunk. - Érvelt ellenem továbbra is Max.
- Nem, de a csapatot ismerem.
- Akarsz vagy nem? - Kérdezte ismét.
- Akarok! - Mondtam határozottan.
- Akkor gyere! - Majd el is vittek egy régebbi épület felé és leültettek egy irodába.
Elém toltak egy szerződést, amiből jóformán egy szót se értettem, én pedig aláfirkantottam.

Azóta pedig tesztekre, edzésekre, időmérőkre és futamokra rohangálok a Világ különböző
pontjain. Ezt mind Frednek köszönhetem és most pedig elárultam.
Ilyen gondolatokkal forogtam az ágyba és mikor már vagy fél órája űztem ezt a cselekedett
elővettem az egyik könyvem és elkezdtem olvasni. "Ifjúsági regény... Gondoltátok volna?
Legalább ebbe igaza volt Szujónak. Szujó, Marco, GP2... Nah ezt azonnal kiverni a fejedből
és olvasni, míg el nem alszol!" Parancsoltam magamra és már kezdtem is.