2. rész

Földrajz óra. Az egyik legunalmasabb óra, de legalább jövőre már nem lesz benne részem.
A tanár persze elszántan próbálja belénk verni a tudást, de az érdeklődési kör lekorlátozódik
két emberre. Magyarán nem csak a légkör mérsékelt, hanem az órája sikere is.
- Jó reggelt! Leülhettek. - Állt meg az asztala előtt. - Egy felhívással szeretném kezdeni az órát.
Ezen a héten jelent meg a Földgömb termikus magazin legújabb száma, ami éppen az óráink
anyagához kapcsolódik. - Emelte a magasba az újságot. - Nem egy olcsó magazin, 800 ft, de
érdemes megvenni.
"Hát ezen még el kell gondolkoznom. F1 Racing vagy Földgömb magazin? Nehéz döntés!"
Merengtem, majd elkezdtem a Silverston-i pályát rajzolgatni a füzetembe az egyes kanyarokhoz
kiírva a nehézségeit és belerajzolva az ideális íveket.
- Kitti! Válaszolnál a kérdésemre? - Térített vissza a tanárom hangja.
- Öhm... Megismételné, kérem? - Kérdeztem óvatosan kitépve a lapot a füzetemből, mielőtt
elszedi és átnézi, mert akkor kapnám az egyest.
- Elkérhetném a füzeted?
- Hát persze. - Nyújtottam oda neki.
- Hmmm... Szép a füzet vezetésed. - Lapozgatott.
- Köszönöm!
- Ha még figyelnél is, akár ebből érettségizhetnél szabadon választott tantárgyként.
- Majd még gondolkodom rajta. - Mondtam, de persze egy csöppet sem gondoltam komolyan.
"Én, aki még a reptereken is eltéved? Jó vicc!"

Végül a nap lassan, de eltelt. Izgatottan indultam hazafelé, már egy kicsit késésbe is voltam,
úgyhogy elhatároztam, hogy majd a reptéren vagy a repülőn eszek valamit.
Gyorsan írtam még egy levelet a barátnőmnek, mielőtt elutaztam volna, ahogyan szoktam.
'Fédra!
Elmentem, Angliába megtalálsz, ha szükség lenne rám. A szobám ajtaját bezártam
és elvileg az Eurosport vetíti a futamunkat, úgyhogy telepedj le vasárnap a tévé elé!
Jó erősítést és vigyázz magadra!
Kitti'
Miután mindezekkel végeztem rohantam is tovább. A reptéren szokás szerint nem találtam a
megfelelő terminált, de szerencsére itt még magyarul beszélnek. Nah majd Angliába, azzal
a béna akcentusukkal. Rossz is belegondolni.

'A 420-as járat utasait kérem, hogy igyekezzenek a beszállással, a gép 10 perc múlva indul!'
- Elnézést! Ez a 420-as? - Kérdeztem az egyik légikísérőt.
- Igen kisasszony! A jegyét, ha kérhetném! - Én átnyújtottam neki, Ő ellenőrizte, majd
visszaadta. - Jó utazást!
- Köszönöm! - Mosolyogtam rá, aztán felszálltam a járatra.