13. rész

Monaco! Kimondtad már valaha ezt a szót ebben a fantasztikus városban? Ha én azt mondom valamire, hogy fantasztikus, akkor az tényleg az. Ritkán használom ezt a szót, de most még csak a taxiban vagyok és ha hússzor nem mondtam ki, egyszer se. A taxi sofőrt tanítom magyarul, na mit szóltok? Egy szót már tud. A nyelv leckénknek viszont hamar vége szakadt, ugyanis pár perc utána lassítani kezdett. Amikor megálltunk a Monte-Carlo Bay Hotel and Resort előtt én azt hittem elájulok. Ilyen helyen még sose szálltam meg és álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha fogok. Már a porta maga csodás volt, a lift mint egy kisebb szoba, de mikor beléptem egy szerényebb szobának mondott lakosztály méretű helységbe. Hát a szavam elakadt az biztos. A tekintetem először az óriási ágyon akadt meg, amin egy vörös színű takaró valamint két nagyobb méretű fehér párna hevert. Aztán az ablakhoz léptem és kinéztem rajta. A kilátás gyönyörű volt, még ha a szoba csak a kertre nézett is. "Talán ezért nem első osztályú?" Tűnődtem el, itt egyszerűen leragadtam.
Ekkor jelzett a telefonom, SMS-em jött. Kezembe kaptam a mobilt és elkezdtem olvasni.
'Remélem tetszik a szoba, én választottam neked. Gyere, mert edzés van! A taxid a hotel előtt! Fred
U.I.: Nem, nem mese világban vagy és sajnos herceget sem sikerült szereznem, így be kell érned egy fő gonosszal, aki Max lesz, ha nem érsz ide időbe.'
Ezen elnevettem magam. "A végén kiderül, hogy Fred a herceg? A tökéletes pasi? Csak az a gáz,
hogy 15 évvel idősebb nálam minimum." Viszont tényleg nem akartam kapni Maxtől, úgyhogy összepakoltam a verseny öltözetem és elkezdtem rohanni, ugyanis mire ez sikerült eltelt vagy negyed óra. Kirohantam az első ajtón, amit találtam, majd meglepetten tapasztaltam, hogy a mosdóba lyukadtam ki. "Jé, itt még ilyen is van? Nah jó Kitti, most ne a fürdőbe gyönyörködj, hanem indulj a pályára!"

Furcsa volt először, mikor megláttam az utcai pályát. Nem tudtam mire vélni a dolgokat, még minden szokatlan volt nekem vele kapcsolatban, de tetszett. Legalább nem annyira mindennapi. Kezdő létemre azt is nagyon jól tudtam, hogy itt az időmérőn áll vagy bukik minden. Egy vagy két kanyar van, ahol lehetséges előzni, de abban sajna nem vagyok túl profi. Egyenesben előzni és kanyarba fék nélkül végig hajtani tökéletesen ment, de fordítva már kevésbé.
Szóval miközben caplattam a boxutcának kijelölt útszakaszon, eldöntöttem, hogy az időmérőn
belehúzok majd és annyit maradok kint, amennyit csak tudok.
- Thomas! Még nem vagy felöltözve? 10 perc múlva kezdünk. - Nézett teljesen ledöbbenve Max. "Jézusom! Lehet, hogy 20 perc késéssel hajtok majd ki az edzésre. Most mi lesz? Világ vége? Ez
még mindig olyan fárasztó, mint ahogyan Anglia után otthagytuk. Semmi javuló tendencia vagy mi."
- Fred én megmondtam, hogy ez itt nem gyerek felvigyázó vagy játszó ház. Esetleg modell stúdio. Bár, ha az lenne, akkor fel kéne tudnod öltözni, nem gondold? - Nézett hol a mérnökömre, hol rám.
- Max, nyugodj meg! Ezt már megbeszéltük! - Vette elő az agytúrkász hangját Fred.
- Megyek öltözni! - Jegyeztem meg halkan és már ott sem voltam. Jobb ez így mindenkinek.

A kamionba belépve persze megint nem tudtam, hogy melyik helység melyikünké, így nagy hévvel berontottam Marco öltözőjébe, aki szerencsémre ezt sosem vette zokon. Általában megjegyezte, hogy következőre kopogjak, amire másnapra már nem is emlékeztem.
- Hoopsz! Szia! - Ugrottam szó szerint a nyakába.
- Kitti! Ennyire hiányoztam?
- Szeretnéd, mi? - Nevettem el magam.
- Öltözöl itt?
- Aha! - Mondtam és már kaptam is le a pólómat. - Mi újság?
- Képzeld! Isa visszajött hozzám. Hétvégére is kilátogat majd. Itt lakik most.
- A modell Isa? - Kérdeztem felhúzott szemöldökkel, közben a csőszárú farmeromtól próbáltam
megszabadulni egy patkány luk mérető szobában, aminek az eredménye egy óriási seggre esés lett.
- Jól vagy? - Nevetett ki Marco, miközben felemelt a földről.
- Persze! - Röhögtem már én is magamon.
- Max-szel már találkoztál? Elég dühös.
- Freddel beszél.
- Szegény!
- Az! - "Jól van, nem ellene szól, hogy tő mondatokban beszélek, hanem az angol tudásom hiányának és annak a libának, aki megint vele jár. Nem hiszem el, hogy ennyire hülye. Annak a szőke magassarkakon járó, rózsaszínre körmözött, szilikonozott cicababának csak a pénz jár az eszébe és az olvasást sajnos általánosban tanítják, így ez sem okozott neki problémát. De azt nem igazán értem, hogy miképp került hozzá bármilyen autós magazin is. Ez rejtély marad."