14. rész

A pályára az edzés alkalmával csak utolsóként hajthattam ki. Az autómmal, mint kiderült volt néhány probléma, miknek a pontos okára a mérnököm nem tudott rájönni. Még a motor csere is felmerült, de ezt az ötletet hamar elvetettük. Miután vagy negyed óra dumálást követően még mindig csak az állukat vakarták, elegem lett és jeleztem, hogy kimennék a pályára. Ők rábólintottam és most itt körözgetek kint.
Helyzet jelentés : A kocsi szar, meleg van, valami nem oké a víz adagolómmal és megint Marcon agyalok. Mellesleg Max fél percenként beleüvölt valamit a fülembe extraként megjegyezvén, hogy nem javulok semmit és egy kutya jobban vezetne nálam, ha megkaphatná rá az engedélyt. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy ha Ő ennyire profi, akkor miért nem mondjuk a Ferrari csapatfőnöke.
- Thomas! Az útat figyeld, előbb is majdnem kicsúsztál! - Dörmögte bele a fülembe nyolcvanadjára.
- Rendben, bocsi! - Nyögtem fel és megpróbáltam koncentrálni, aminek a vége az lett, hogy gázt adtam, az gép nem bírta tovább és megállt a boxutca kijárathoz közeli részhez. A legjobb helyen, ahol csak lehetett.
- Minden hétvégén ki akarsz nyírni egy autót, mert akkor úgy készülünk.
- Nem főnök! - Motyogtam mérgesen. "Még hogy én? Ő ad alám egy ilyen.... nah nem mondom tovább mit."
- Maradj ott! Mindjárt mennek érted csak előbb még kihajt melletted pár kocsi. Ne mozdulj!
- Rendben! - "Ha akarnék se tudnék, ez a szar kinyiffant..."

Persze a pénteki délután után semmi kedvem nem volt a város szépségeiben gyönyörködni, de vissza sem akartam menni a hotelbe, úgyhogy elkértem Marco egyik melegítőjét és sport cipőjét. Megvártam míg esteledik és lehűl egy kicsit a levegő, majd neki vágtam a pályának.
- Első kanyar, Sainte Devote. Jobb kanyar, emelkedő előtte, emelkedő utána. - Lihegtem és futottam tovább. Közben kezdett lemenni a nap is, de nem zavart, ki kellett adnom a feszültségem. "Azzal a szőke cicával... találhatna 1000x jobbat.... miért Ő kell neki?.... De legalább ezt már elmondta nekem is, haladás."
- Beau Rivage. Enyhe bal kanyar. - Értem a másodikhoz. "Milyen hamar. Vagy én vagyok ennyire dühös és futok ilyen gyorsan vagy a pályát építették át pár óra alatt. Mondjuk azután, hogy mindenki elárul..."
- Massenet, a harmadik kanyar.
- Vég sebesség? - Kérdezte mögöttem egy hang, én ijedten fordultam hátra. - Ne állj meg!
Gyerünk! - Hajtott tovább. Még a sötétben is jól láttam a kifejezéstelen arcát.
- Hogy kerülsz ide?
- Futok. Válaszolj!
- 140 km/h. Casino? - Kérdeztem vissza.
- Mellette található a Monaciói kaszinó. Jobb kanyar, max sebesség 120 km/h. Tovább! - Mondta és gyorsított
a tempón. Hosszú percek után megérkeztünk a negyedik kanyarhoz is. "Miért tűnik vele ilyen hosszúnak?"
- Mirabeau. Technikás és lassú. Előzésre semmi lehetőség.
- Pontosan! - Bólintott elismerően. - Miért futsz?
- Ideges vagyok!
- És azért futsz?
- Igen! És te?
- Utánad jöttem. Fred kért meg rá.
- Áhh.
- Magamtól is jöttem volna. - Tette gyorsan hozzá. Talán túlságosan is gyorsan ahhoz, hogy igaz legyen.
- Marco! - Szólaltam meg halkan. - Ne beszélj, kérlek!
- Portier?
- Kettő jobb kanyar. 50 km/h sebességű.
Emellett érnek ki a versenyzők a tenger partra, de ezt már nem szeretettem volna hozzátenni. Ezután csendben futottunk egymás mellett hallgattuk a lépteinket, a mellettünk lévő utakon elhaladó autókat és kérdezgettük egymást a kanyarokról, valamint a pálya nehézségeiről. Egészen addig, míg vissza nem értünk a boxutcához, ahol aztán csak egy-két szerelőt találtunk. Leroskadtunk egy csendes sarokba és lassan mindketten elaludtunk.

Reggel aztán meglepetten tapasztaltam, hogy valami irtó kemény van alattam az óriási pihe-puha ágyikóm helyett, amit a hotel szobában hagytam péntek délután. "Péntek este... futás... aztán... Uhhh már tudom." Lassan kinyitottam a szemem, körbenéztem és szép kis tömeg vett körbe minket. Néhányan csak nevettek, de voltak olyanok is, akik megörökítették ezt a szép pillanatot mobiljaikkal. Lassan oldalra néztem, mert mondani nem nagyon tudtam semmit és közvetlenül mellettem Marco aludt nyitott szájjal. Nagyon aranyos látvány volt és egyben vicces is. Megráztam végül egy picit a vállát mire ébredezni kezdett.
- Isa? - Kérdezte halkan. "Nah ennyit a szép reggelről. Bár már az ébredés is fájdalmas volt, nah de ez..."
- Nem! Kitti vagyok!
- Szia! Hát te? - Kérdezte még mindig csukott szemekkel.
- A boxban vagyunk. - Erre aztán villám sebességgel ugrottak fel a szemhéjai.
- Aúúú! - Mondta miközben felnyomta magát a karjával. - Miért?
- Futottunk.
- Ohh. Hová? - Ezt már nem bírtam tovább és kitört belőlem a nevetés.
- Ébredj fel! - Mondtam neki és egy kicsit erősebben megráztam.
- Hééé! Neee!
- Nem akarok semmit se megzavarni, de 1 óra múlva kezdődik az időmérő. És mellesleg nem azért bérelek ki nektek méreg drága szállodát, hogy aztán a boxot nézzétek motelnek. Értve vagyok?
- Igen Max! - Mondtuk a megjelenő pasinak, aki már üvöltözéssel kezdte a reggelt. "Ennél rosszabb már nem lehet. Fizikai képtelenség!" A francokat nem, én azt csak hittem.
- Maci - Lépett be egy szőke göndör hajú nő a helységbe. Már a hangjától megborzongtam.
- Szia Isa! - Ment oda hozzá rögtön Marco és már le is smárolta. Engem a földön hagyva. Ilyen se volt még.
- Miért nem jöttél haza este? Aggódtam. - "A hangodból nem ez jön le."
- Bent kellett maradnom. Néhány beállítással gondok voltak. - "Hazugsággal kezdeni egy kapcsolatot?"
- Akkor máskor hívj. Lerágtam már a körmeimet is. - Ekkor tévedt a szemem a frissen manikűrözött kacsójára. "Legalább kölcsönös a dolog. Jól meglesznek ezek együtt." De mielőtt még jobban belebonyolódtam volna a dolgokba, inkább kimentem megmozgatni a végtagjaimat, amik teljesen elgémberedtek.