3. rész

Két órával később már meg is érkeztem Londonba. Egyszerűen csodálatos ez a város.
Még sosem jártam itt, de nagyon megtetszett. Ennél jobban már csak Spanyolországra és
Abu-Dhabira vagyok kíváncsi. Azt mondta a csapatfőnökünk, hogy vár ránk ott egy kis
meglepetés is, úgyhogy ez csak vonzóbbá teszi számomra a dolgot. Mondjuk az is nagy szó,
hogy Monaco után ez a pálya is bekerült a verseny naptárunkba, hiszen egyik sem egy két
forintos helyszín.
- Kitti! Hello! - Köszönt rám Fred, a mérnököm.
- Hello! - Köszöntem vissza meglepetten. - Hát te?
- Érted küldtek, hogy nehogy lekéss az első tesztről. - Mosolygott. "De jó! Ezen nem a
teszt pilótának kéne részt vennie? Várjunk csak.. Nálunk egyáltalán van olyan? Ha
megtudnám kérdezni tőle angolul, tuti megtenném."
- Oké. - Mondtam.
- Gyere! - Azzal megragadta a karom, elhoztuk gyorsan a csomagjaimat, bedobáltuk
a kocsijába és el is indultunk. Már vagy egy órája vezetett mikor hátsó ülés felé mutatott.
Ott volt egy sport táska a csapatom, az International Draco Racing emblémájával.
- Menj hátra és öltözz át gyorsan! - Mondta mikor megálltunk a piros lámpánál.
- Mi? - Kérdeztem vissza nagy szemekkel. Azt hittem rosszul értettem, de nem.
- Gyerünk! - Szólt rám erényesen, mire én kipattantam a kocsiból és a hátsóajtón
visszaszálltam. "Egy normál ruhát is nehéz átvenni egy kocsiba nemhogy egy overált."
Gyorsan lekaptam magamról farmerom és elkezdtem felvenni a verseny öltözetem.
Fél óra múlva oda is értünk és pont ekkora öltöztem fel teljesen. A cipőmet leszámítva,
amit már az autóból kiszállva húztam a lábamra.
- Tartozol egy városnézéssel! - Néztem mérgesen Fredre, aki csak röhögött.
- Szia! - Lépett ki a boxból kedvenc és egybe egyetlen csapat társam, Marco Barba.
- Hello! - Préseltem ki magamból és el is húztam onnan. "Most nem fogok senkivel
sem jópofizni, nem érdekel, hogy ki mit mond." Ültem le az egyik büfébe, de mivel
sajnos ez itt még nem az F1,
az emberek szabadon sétálgathattak a kamionjaink között, a padockban, bárhol, ahol
csak akarnak. Az egyetlen hely ahová nem mehettek az a pálya volt, na meg persze a
boxok, de a büfébe, ahol jelenleg üldögéltem simán.
- Kitti, Kitti! - Kiáltotta egy szőke kis csaj. "Mit akar tőlem? Nem is ismerem... Ohh én
hülye!" Jötta megvilágosodás. "Attól mert én nem ismerem őt, Ő ismerhet engem."
- Igen? - Kérdeztem magyarul. Mentségemre valljon, hogy ma eléggé kifárasztott a suli,
a repülés és az öltözködés is. - Sorry! Yes?
- Autogram? - Kérdezett vissza a kislány, szerintem Ő sem volt angol és egy 7 év körüli gyerektől ne várja el senki, hogy ismerjen legalább két nyelvet. Ha lehet, akkor tőle se.
- Oké! - Mondtam úgy, hogy Ő is megértse. Sikerült is, ugyain a következő pillanatban
már egy rólam készült fotót írtam alá.
- Kitti! Gyere! - Szólt oda Marco, majd az órára néztem és vissza a kislányra.
- Sorry! - Azzal el is rohantam, keresztül a boxon, be az autómba és ki a pályára.

"Áhh, igen! Ezt hívják asszem szabadságnak! Mikor az ember nem gondol semmire,
csak az útat figyeli, a felgumizott ívet keresi és élvezi a sebességet! Biztosan ez lesz az!" Gondolkoztam, miközben a gumikat melegítettem. Ekkor szólalt meg Max, a csapat
főnököm a fülembe.
- Thomas! Próbálj meg minnél több adatot gyűjteni! - Ebből a mondatból persze,
csak az 'Adatot', a'több' és a 'gyűjteni' szót értettem meg, a többit ki kellett
következtetnem. "Jobb, mint a barkóba... de ha azon gondolkodom egész végig, hogy
hogyan fogalmazzak meg értelmesen egy mondatot, tuti nem fog menni az autóra figyelni."
- Oké! - Mondtam, hiszen nem volt értelme ellenkezni.
Meg is kezdtük a köröket. Persze még nem sokan voltak a pályán. Csupán három autóra lettem
figyelmes, Marcoéra, egy Carlin Motorsport-ra és egy USR-re, amiben valószínűleg Molina ül.
Teltek a körök, de az autón minden jól működött, így nem tudom miről kellett volna adatokat
gyűjtenem, a többi már nem az én dolgom.
- Thomas! Minden oké? - Kérdezte ismét Max.
- Igen!
- Bővebben? - Kérdezett vissza. "Itt a vég!" gondoltam.
- A pályára szeretnék figyelni! - Bújtam ki gyorsan a válaszadás alól és idegességemben még jobban rátapostam a gázra. Még az a szerencse, hogy ezek az autók jópár km/h-val le vannak maradva az F1-es autóktól, így ha a gumik között kötök ki, kevésbé lesz fájdalmas.
- Bocsi! - Mondta, azzal be is fejeztük a kommunikálást.

Fél óra múlva eléggé fáradtan kászálódtam ki az autómból a boxban. Ekkor tolták be Marcot
is mellém, aki rám mosolygott és egyszerűen kipattant az autójából. "Jó annak, aki ilyen sokat tudott aludni!"
- Hogy ment? - Kezdte a szokásos kérdésével.
- Nem jól! - Mondtam és levettem a sisakom. - Áúúúú
- Minden rendbe?
- A nyakam!
- Fáj?
- Aha! - Azzal közelebb lépett és elkezdte masszírozni. "Nah igen, ez kellett már egy ideje!" - Köszi!
- Szívesen! - Mosolygott és elindult a monitorhoz, amin ki voltak írva az eredmények.
- Thomas! - Hallottam a csapat főnököm üvöltését. Én is közelebb léptem hozzájuk és
rájöttem, hogy miért is ez a nagy felháborodás.
- 20. hely? - Kérdeztem meglepetten. "Ennyire béna még sose voltam."
- Holnap jön Felipe és Rubens. Marco tőled dobogós eredményt várok, tőled pedig Kitti,
hogy bejuss az első tízbe! Értettem? - Kérdezett vissza.
- Igen! - Mondtuk egyszerre "nagy lelkesedéssel, azzal elindultunk a kamionunk felé,
ugyanis itt van kialakítva nekünk-egy-egy szoba, amiben nyugodtan öltözhetünk és pihenhetünk.