16. rész

A dobogón állva döbbentem rá, hogy megint csak harmadik lettem. Ez nekem még nagyon meglepő
volt. Főképp azért, mert mikor még az első versenyemre készültem az volt a fő feladat, hogy ne
essek ki és végig tudjam vinni a távot, hisz azelőtt még sosem ültem ilyen autóban. Emlékszem
is a verseny előtti pillanatokra.
'A boxban álltam, ami még szinte teljesen ismeretlen volt számomra, azon a héten voltam ott először.
A zöld-narancs színű cipőm fűzőjével bajlódtam, ugyanis akkor még elég szokatlan volt az overálomba
hajolgatni, azért mint mindenbe, ebbe is hamar beleszokik az ember. És ekkor lépett oda elém Fred. Ő
volt az egyetlen, akiben megbíztam és azon kevesek közé tartozott, akit ismertem. Bár ez a szám azért
még mindig bővülhetne.
- Készen állsz? - Kérdezte fülig érő szájjal.
- Igen! - Mondtam. Az érzés, ami akkor kavargott bennem, érdekes volt. Izgalom, félelem,
elszántság és boldogság, talán így összegezhetném. A gyomrom kavargott és a melegben
majd megsültem, valószinüleg kívűlről sem nézhettem ki valami jól.
- Figyelj! Nem baj, ha még első alkalommal nem kerülsz dobogóra vagy a legjobb 10-be, oké?
Ezt senki sem várja el tőled. - Bátorított, ekkor tévedt a szemem a csapat főnökömre.
- De Max igen. - Nyeltem nagyot és a levegő vételeim egyre mélyebbek lettek.
- Ő sem! És ne törődj vele. Egy a lényeg, hogy végig vidd a versenyt, próbáld meg tartani a
pozíciódat és akkor mindenki elégedett lesz veled. - Mondta, miközben feladta rám a bukómat
és segített beszállni az autóba is.
A szerelők lassan kitoltak a boxból, én pedig ijedten tapasztaltam, hogy egyedül vagyok, teljesen
egyedül. Megrémültem. Majd megláttam a mellettem lévő lyukból kijövő csapat társamat is, Marco
Barbat. Ő már évek óta itt volt, sok mindent tapasztalt már. A fejével bólintott bátorítóan, intett,
hogy menjek utána. Én meg is tettem és nagy nehezen megkerestem a helyem a rajt rácson is.
A felvezető körön már lemaradtam a többiektől, szóval ismételten keresgélhettem, miközben senki
sem segített, pedig Fred megígérte, hogy mindig velem lesz a rádión keresztül, de nem szólt hozzám.
Aztán megkezdődött a futam is lassan. A rajtnál nagy volt a tolakodás, féltem, hogy már az elején
elrontom az egészet és vagy négy-öt helyet visszacsúszok, ami egyenlő az utolsó hellyel, de nem.
Tudtam tartani a helyem és még ki sem csúsztam vagy ütköztem volna össze egy másik autóval.
- Szép! - Hallottam végre Fred hangját. Jól esett, de figyelnem kellett. "Lehet, hogy pont ezért nem
mondott idáig semmit? Valószínű!" Gázt adtam és mikor a hátam mögött megpróbáltak
előzni, akkor cikázni kezdtem a pályán, közben szemeimet rátapasztva a visszapillantóra.
Az első futamom végeztével, megkönnyebbülten szálltam ki az autómból és boldog voltam,
hiszen sikerült még egy másik pilótát is megelőznöm. Az örömöm viszont nem tarthatott sokáig.
A felügyelő bizottság elkezdte vizsgálni az egyik kanyar áthajtásomat. Egy kicsit lerövidíthettem
a pályát, viszont annyian megtették rajtam kívül, hogy értelmetlen lett volna büntetni. Ráadásul, mint
utólag kiderült a rajtnál nem egy autót előztem meg, pontosan a 20. helyezés lett az enyém.'
Mikor végre véget ért az ünneplés, a fotózkodás és minden egyéb, egyszerűen felkaptam a cuccaimat,
amik hála a hűvös szobának még mindig csurom vizesek voltak, begyűrtem őket a sport táskámba és
az overálomba indultam neki a nagyvilágnak, illetve a padocknak, majd a parkolónak taxit fogni.
- Elvigyelek? - Kérdezte egy hang, mikor már szálltam volna be a taximba.
- Marco? Te itt? - Néztem rá nagy szemekkel, előbb még a boxunkba volt és pezsgőzött.
- Rövidebb út. - Magyarázta mosolyogva. - Elvigyelek?
- De ittál. - Gondolkodtam hangosan, miközben odasétáltam hozzá, a bérelt autója mellé.
- Csak koccintottam, gyere! - Mondta és elvette tőlem a táskámat. - Miért nem öltöztél át? - Kérdezte
miután már mindketten az autóban ültünk.
- Vizes lett a ruhám. - Mosolyogtam rá fáradt szemekkel.
- Nem is kérdezem hogyan. - Mosolygott vissza kisfiúsan.
- Tom volt. - Kentem rögtön másra a dolgot, mintha magyarázattal tartoztam volna neki.
- Igen, persze.
- Tényleg. - Mondtam határozottan és felé fordultam az ülésben, közben kihajtottunk a pálya területéről.
- Aha.
- Jó, én vettem el a vízét, de akkor is... - Erre már nem bírta tovább és elnevette magát.
- Nem volt még lány csapat társam, de remélem GP2-ba is azt kapok. - Rázta a fejét.
- Nem hiszem. Nem volt még nő a GP2-ba. - Jegyeztem meg lehajtott fejjel.
- Tudom! - Bólintott. - De sok helyen már igen. Nascarban például Danica.
- Hallottam. - Lettem hirtelen szűkszavú és az ablakon bámultam kifele. "Nem engedhetem, hogy ez a
sport túl fontos legyen nekem. 3 éves szabály Kitti! Sehol nem lehetsz 3 évnél tovább, utána lépned kell!"
Már egy ideje csöndben ültünk egymás mellett, egyikünk se szólt egy szót se. Marco tudta, hogy belenyúlt
valamibe, én pedig elmerültem a gondolataimba.
- Vedd fel kérlek! - Adta hirtelen a kezembe a mobilját, ami csak halkan rezgett. Egy fénykép jelent meg
a kijelzőn, ahogy felnyitottam. Luca volt rajta, aminek nem igazán örültem, de ha már ilyen szépen kér.
- Igen? - Szóltam bele, miután lenyomtam a szükséges gombot a mobilon.
- Kitti? - Hallatszott egy meglepett hang a vonal másik végén, ami határozottan nem Lucaé volt.
- Zsolti? Mit szeretnél? - Kérdeztem magyarul.
- Marconál vagy? - Hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Nem. Vele vagyok és nem nála, ne kezd te is!
- Oké-oké! - Nevetett.
- A tárgyra térnénk? - Komorodtam el megint.
- Mi ez a nagy sietség, Luca mobiljáról beszélek.
- Így már mindjárt más, de mondanád?
- Nincs kedvetek Marcoval eljönni bulizni? A parton van egy tök jó kis hely, tegnap találtam rá.
- Nekem nem sok van most, de ha vársz egy pillanatot, megkérdezem Marcot is. - Ezzel a mobilra
tettem a kezem és az érintett felé fordultam.
- Pár szerelő elmegy bulizni. Mész te is? - Kérdeztem tőle gyorsan.
- Te jössz?
- Nem hiszem.
- Este indul a géped?
- Nem, de nincs kedvem.
- Add ide, kérlek! - Majd kivette a kezemből a telefont, miközben leparkolt a hotel parkolójában.
Én intettem neki egyet és kiszálltam a kocsijából. Annyira elmélyült a Zsoltival való beszélgetésbe,
hogy csak az ajtó csapódásra eszmélt.