26. rész

Péntek este, mikor már mindenki kipihente magát, Zsolti szervezte a következő 'szegjünk
meg minden szabályt, mert anélkül unalmas lenne az élet' akciót. Az alap ötlet az volt, hogy
menjünk el bulizni, ahogy Maxék elalszanak és érjünk vissza hulla részegen, mielőtt felébrednének. Hát én nem igazán akartam ebbe belemenni, ahogyan Lob és Carlos sem, valamint még néhány szabály tisztelő szerelő a közegünkből. Úgyhogy mi maradtunk, ők pedig megint leléptek. Azonban a legnagyobb meglepetést Rodrigo maradása okozta, aki rögtön bele is kezdett egy póker est szervezésébe. A szobályát azért már nem ajánlotta fel erre a célra ilyen lelkesen ellentétben Marcoval. Így keveredtem én is bele ebbe a kis buliba, aminek végét szigorúan 10 órára tűztük ki.

Nyolckor le is ültünk, miután Marco is felébredt és középre húztuk a bejárat mellett lévő
kis asztalkát, mi pedig elhelyezkedtünk az ágyakon. Én mivel nem tudtam játszani, csak
tanácsadóként voltam jelen mindig valamelyik játékos mellett. Igaz, mi sokkal kevesebben
voltunk, mint Zsoltiék, de szerintem jobban is éreztük magunkat.
Jelenleg Javier mellett ültem és figyeltem, ahogyan az utolsó lapot is leteszi Rod az asztalra.
- Póker! - Kiáltottam el magam és Jav karjaiba kötöttem ki.
- Ezt nem hiszem el. Most játszol először? - Kérdezte hitetlenkedve Carlos, aki eddig még
nem nyert a mai este során.
- Igen. Miért annyira jó vagyok? - Kérdeztem körbenézve az öt fiún, mire ők lehajtott fejjel
bólintottak. A csodálatos és egyben megható pillanatot valaki eszeveszett kopogása törte
meg a bejárati ajtón. Mivel én vagyok a szoba egyik lakója, aki mellesleg kevésbé van
körülvéve emberekkel és chipses zacsikkal, ezért nekem kellett hasznosítani magamat.
A látogatónk személyére bármennyire is fel voltam készülve a jókedvemnek sikeresen
véget vetett az érkezése.

- Max? - Néztem rá nagy szemekkel a hatás kedvéért. - Szia! Én...
- Bemehetek? - Kérdezte rendüléstelen arccal. - Ellenőrzést tartok és veletek kezdek. - "Az még
okés, hogy mi itt pókerezünk kilenckor, de hogy Zsolti és társai mit fognak kapni a bulizásért.
Uhh, durva lesz!"
- Persze, gyere! - Nyitottam ki az ajtót, mire Ő belépett és körbenézett a kis társaságon, akik
rögtön felpattantak. Marco a béketűrés érdekében és a tisztelet betartása miatt, a többiek pedig
mert be voltak rezelve a csapatfőnökünk láttán.
- Mi van itt? Rodrigo? - Nézett rá erőteljesen. "Hát legalább ezt megúszom!"
- Mi csak kártyázunk! - Felelte gyorsan Rod.
- Azt látom! - Nézett körbe Max, mint valami örmester, én már alig bírtam visszatartani a kitörni készülő röhögésem, amin Marco is elmosolyodott. - Hát rendben. - Mondta nagy nehezen a főnök.Nem örült neki, hogy engem itt talált és most semmiért sem tudott beszólni. - 10-kor mindenki menjen a saját szobájába. Jó éjszakát!
- Jó éjszakát! - Mondtuk, miközben Ő kiment én pedig bezártam mögötte az ajtót, hogy véletlen se tudjon visszajönni.
- Ne szóljunk Zsoltinak? - Kérdezte Javier, miközben visszaültünk játszani.
- Már nem érnek vissza, fölösleges. - Rántotta meg a vállát Lob és folytattuk a kártyázást, egészen 1-ig.