29. rész

Sajnos nem sikerült véghez vinnem, amit elterveztem, csak a második rajt kockából indulhatok.
Előttem Zaugg, mögöttem Molina. Egyiküknek sem vagyok jelenleg a szíve csücske, bár Zauggnak szerintem ezelőtt sem voltam nagy kedvence, de Miguellel jó volt a kapcsolatunk a tegnapi kis boxutcás incidensem után. Most pedig a második helyemre pályázik, ami régen rossz nekem.

A felvezető kör után, mindenki izgatottan várta, hogy mi fog történni, köztük én is. Megpróbáltam minden lehetőséget lejátszani a fejembe, de ezzel csak még jobban felidegeltem magam. A fények pedig lassan felgyúladtak, majd gyorsan el is aludtak. Ekkor következett számomra a legnagyobb meglepetés, Adrian autója beragadt, én pedig csak nyomtam neki a gázt. Az első kanyart szinte egyedül, senkitől nem zavartatva tettem meg ráadásul elsőként. Molina igaz a nyakamon volt a kijáratáig, de aztán elkezdett Leallal versengeni, szóval egy kicsit megnyugodhattam.
- Kitti! Szép, ügyesen csináltad. Négy tízed van közted és Molina között, ez jó. Nagyon jó! - Bíztatott Fred a rádión az első fél köröm megtétele után. - Az első kanyarnál óvatosan!
- Miért? Mi történt? - Próbáltam megőrizni a nyugalmam, de egy kicsit aggódtam.
- Többen kicsúsztak és összementek, összesen 15-en maradtatok bent. - Közölte a mérnököm.
- Barba és Zaugg?
- Zaugg a 15., Marco a 4. jelenleg. De most figyelj! - Szólt rám és csak ekkor vettem észre, hogy már megtettem egy kört és vészesen közelítek az első kanyarhoz, ahonnan az utolsó pillanatban tolták le Move autóját. Ennek köszönhetően igen csak vissza kellett vennem a gázból és már csak egy tízed választotta el tőlem Molinát. Megijedtem egy picit, de próbáltam elterelni a gondolataimat.

Már csak tíz kör volt és én még mindig az élen voltam, egy másodpercet verve Miguel Molinára, akit a csapat társam zavart meg egy kicsit az autókázásában. Marcoval egyfolytában egymást előzgették. Tudtam, hogy van az autójában annyi, amivel simán elmehetne mellette, de akkor nem lassíthatná le nekem ennyire és félő lett volna, hogy elvesztem a vezető helyemet. Így eljátszadozott egy kicsit a haverjával, szabad utat engedve nekem, hogy a saját tempómba kocsikázzak.
Öt kör a vége előtt és már több, mint másfél másodpercet vertem a többiekre. Marco ekkor látta itt az idejét, hogy biztosítsa a második helyét és elkezdett gyorsítani. Három körön belűl utol is ért, szinte már rám tapadt, de az egyeneseknél mindig teret hagyott nekem, tudta, hogy az a gyengém.
Ekkor öntötték el megint az agyam a gondolatok, hogy jövőre már nem lesz, aki segítsen a futamokon.Ugyanis Marco nem most segített ki először, rendszeresen a kezembe nyomta a telemetriai adatait és tanácsokat adott, hogy a pályának melyik szakaszán, hogyan kell mennem. Mégha meg is hosszabbítják a szerződésemet, ami csak a következő futamon derül ki, akkor sem lesz már ilyen jó csapat társam, akivel ennyire jól összedolgoznánk. Magamra fogok maradni. Hogy hogyan jutottam el az önemésztés ezen fokáig már nem emlékszem, de nagyon idegroncs lettem a futam végére.
Csak Barbanak köszönhetem, hogy míg én magamat marcangoltam nem előztek meg, aki kicsit
lemaradt tőlem az utolsó körre, magára gyűjtve a fél mezőnyt, de végül sikerült. Beértem első helyen.