28. rész

Az autómban ültem. Igaz még csak a boxban, de már teljes harci díszben. Próbáltam csak a
tegnapi tapasztalataimra koncentrálni és kizárni mindent a külvilágból, ami most különösen
nehéz volt. Ez most a hazai versenyem és minnél jobban magaménak akartam tudni a polet.
Eddig is fontos volt a versenyzés, de ez most teljesen más. Jóval nagyobb lett ezáltal a nyomás
is rajtam, bár csak magamnak kellett bizonyítanom.
Tudtam, hogy ez a pálya mennyire kifürkészhetetlen és talán most éppen ez lesz a szerencsém.
Sosem az nyer, akire számítani lehet. Nézzük csak az idei, 2009-es szezont, Jenson Button szinte az összes versenyt megnyeri az évben minden futamon a dobogón állhat. A Ferrari, a McLaren
és a Renault, akik az utóbbi években szárnyaltak, most csak loholnak az új csapat, a Brawn
GP nyomában. Az időmérőt ennek ellenére ki nyeri meg? Fernando Alonso. A következő
napon, futamon megint csak meglepetésre Lewis Hamilton hajt át elsőként a cél vonalon
Kimi Raikkönen előtt.
Ezekkel a gondolatokkal nyugtatgattam magamat és reménykedtem, hogy most is borul a papír
forma, de a remény egy csöppet sem elég a győzelemhez, ahhoz tenni is kell valamit és leginkább
le kell korlátozni minden olyan külső hatásnak a számát, amik megzavarhatnak. "Szóval akkor
menjünk végig még egyszer a pályán. Első kanyar..."

Az első etapban nem volt gondom. Sem nekem, sem Marconak. Mindkettőnknek elég volt mindössze egy kör, hogy tovább folytathassuk. Azonban ezután már nem volt ilyen egyszerű dolgom. Egy pocsék körrel nyitottam az időmérő második szakaszát, ami nemhogy arra elég lett volna, hogy bekerüljek a Q3-ba, de még a Q1-ben is simén kiestem volna vele. "Ez így nem lesz jó Kitti! Ne figyelj semmire csak az autóra!" Parancsoltam magamra és belekezdtem még egy körbe, ami már megközelítette az előző teljesítményemet, de még mindig nem volt elég.
- Gyere a boxba! - Hallottam Max hangját a rádión keresztül. Mivel megfogadtam, hogy a Pole érdekében hallgatok rá ezen a hétvégén így meg is tettem, amit kér. Majdnem bele is ütköztem Molinába, ezzel szép kis showt nyújtva a közönségnek, akik közül sokan meg is tapsoltak minket. Elég nevetséges volt a helyzet de ez most nem csak az én hibámból. Igaz én is figyelhetem volna jobban, de Molina sem volt mért körön, ezért nem értem, hogy miért akart bejönni mellém. Azzal viszont tisztába vagyok, hogy én vagyok a fiatalabb és nekem kéne hozzájuk alkalmazkodnom, de nem fogok.
A maradék időt aztán a boxba töltöttem el, de a gyanúm beigazolódott és az utolsó percekben a
nevem a kieső zónába vándorolt. Fred intett, hogy gyorsan menjek ki és még éppen felértem a
felvezetőről. Meg is kezdtem a gyors köröm, én voltam az utolsó, aki még kint volt a pályán az
információm szerint. Ennek ellenére többen lehúzódtak előlem, ami nem nehezítette elméletben
a dolgomat, de mégis zavaró volt.
- Bent vagy Kitti! - Hallottam Max semleges hangját végezetül. "Azért örülhetne is egy kicsit."

Mikor aztán beértem értetlenül néztem végig a csapatomon. Valahogy mindenki letört volt. "De
hisz... bejutottam. Ez jó, nem?" Mikor ránéztem az adatokra, csak akkor jöttem rá, hogy nem
annyira, mint azt én gondoltam. Körbenéztem, de Marco már nem volt bent. Valószinüleg egy
kicsit kiborulhatott és én is mérges voltam magamra, hogy megint miattam van veszélybe a
bajnoki címe. Azonban nem volt sok időm rágódni, ismételten ki kellett hajtanom a pályára, de
még nem voltam készen rá. Max jelzett, hogy menjek, de én bent maradtam. Intettem a szerelőimnek, hogy várjanak egy kicsit.
- Kitti menj már! - Szegeződött rám az összes tekintet, de én csak becsuktam a szemeimet és mélyen vettem a lélegzeteket. Hányingerem volt és forgott körülöttem a világ. Ennyire akkor izgultam utoljára, mikor először ültem ebben az autóban.
- Csak 2 perc. - Jött a hír Rodrigotól. Már Barba szerelői is körülöttem voltak, mindenki értem szorított.
- Menj Kitti! - Hallottam meg hirtelen a csapat társam hangját magam mögül. - Sok szerencsét! - Hajolt elém és ütögette meg óvatosan a bukómat.
- Köszönöm! - Néztem rá hálásan és minden szorongásom a múlté lett. Kihajtottam a pályára,
felszabadultabban, mint eddig bármikor is és elhatároztam, hogy ezt az időmérőt innentől fogva csak élvezni fogom. Tudtam, hogy sokan velem vannak lélekben, éreztem és nagyon jól esett.