33. rész

Elgondolkodva sétáltam kifele mobilommal a kezembe a kamionból. Alig fogtam fel, hogy valóban
egy Világ bajnok autóversenyző akar menedzselni, hihetetlen. Nem is figyeltem, csak lépdeltem előre a számokat nyomkodva a telómon, mikor beleütköztem valamibe, illetve valakibe.
- Mi történt? - Kérdezte a srác. Mosolygott, de a hangjában mégis valamiféle félelmet fedeztem fel. -Repülsz?
- Szia! - "Ha már Ő nem képes köszönni..." - Szeretnéd?
- Nem tudom. Miért? Elmész? - Kezdett kétségbeesettnek tűnni.
- Nincs szerencséd! - Mosolyogtam rá, majd szorosan megöleltem. - GP2 jövőre. - Suttogtam.
- Gratulálok! - Húzódott egy kicsit el tőlem, majd fél pillanattal később éreztem a puha ajkait az
enyéimen. Annyira meglepődtem, hogy egy ideig vissza se csókoltam, már távolodott el tőlem,
mikor észhez tértem és az ajkai után kaptam. Ezen fellángolásomtól felbátorodva egyre hevesebben mégis végig gyengéden csókolt senkitől se zavartatva. Hosszú percekig állhattunk a kamion árnyékában, mikor egy köhécselő hang hatására szétrebbentünk.
- Ms Thomas! Beszélhetnénk? - Nézett rám karbatett kézzel a tolmácsom.
- Nem gond? - Néztem a spanyol felé, aki csak megrázta a fejét és még adott egy utolsó puszit
a számra mielőtt elment volna. - Mit szeretne? - Fordultam vissza a zavaró tényező felé.
- Mr. Piquet most beszélt a jövendő csapat főnökével. Ha úgy gondolja, már holnap aláírhatják
a szerződést. Természetesen Mr Piquet és én is jelen leszünk. Valamint ezen a héten megpróbáljuk elrendezni az edző és angol tanár kérdést is.
- Értem, köszönöm.
- Majd szólunk este mikor kell idejönnie holnap vagy ha az magának kényelmesebb a Hilton
Hotelben szálltunk meg.
- Igen, az jobb lenne. - Bólintottam. - És a szponzorokkal mikor kell majd beszélnem?
- Egyenlőre a szerződését is titkolnunk kell a nyilvánosság elől, mert a csapata fél a sajtó és a többi istálló reakciójától ezért csak az évad elején fog majd kiderülni, hogy maga ül a másik kocsiba.
- Remek! - Mormogtam. - Akkor viszont látásra! - Indultam el a parkoló felé, de ott már senki sem várt. Meglepetten tapasztaltam a dolgot, hiszen sem Marco, sem Fred autója nem állt már ott ahol reggel láttam őket, így kénytelen voltam nekivágni az egy órás útnak a HÉV megállójáig.

Már alig emlékeztem merre is kell mennem, pedig tavaly is jártam erre. Na jó Fédrával és akkor is eltévedtünk. Az összes járókelőt megkérdeztük, hogy merre kell menni és végül a legbonyolultabb úton értünk a vissza a busz megállóhoz. Most sem volt ez másképp, annyi különbséggel, hogy most egyedül baktatok és szinte senki sincs az utcán. Az út ismerősnek tűnt, de nem voltam magamban biztos. Végül mikor már fél órája sétáltam, elővetem a mobilom. "Remek, semmi térerő... Én itt fogok meghalni." Gondoltam, mikor meghallottam egy autó dudájának a hangját.
- Kitti! - Rohant át a sofőrje elém és nézett mélyen a szemembe. - Minden oké? Miért mentél el?
- Én? Te mentél! - Léptem egy lépést hátra.
- Motor verseny lesz és át kellett mennünk a másik parkolóba. - "Ohh, hogy én erre miért nem
gondoltam? Miért nem gondolkodok soha mielőtt cselekednék?" - Na gyere, ülj be!
- Köszönöm Marco.
Bepattantam az autójába és csak a tájat néztem. Láttam, hogy Barba valamit nagyon el akar
mondani, de nem tudja hogyan ezért adtam neki egy kis gondolkodási időt. Addig-addig
vártam, míg nagy valószínűséggel elaludtam a tájat bámulva, ugyanis a hotel szobánkban
keltem fel.

Az ébredés nem volt meglepetés mentes. Barba hangjára ébredtem. Lassan kinyitottam a
szemeimet és rögtön őt láttam magam előtt, amint spanyolul kiabál, majd beletörődik sorsába
és erőtlenül bólogatva hajtogatja a "Vale!" szócskát.
- Minden oké? - Kérdeztem, mikor végre letette a mobilját az éjjeli szekrényre.
- A menedzserem volt. - Hajtotta le a fejét, miközben karjaival a térdére támaszkodott. - A GP2-s csapat nem ír alá velem. Az F3 Open kategóriába megyek.
- Sajnálom! - Mentem oda és öleltem át a vállát.
- Nem leszek már a következő WSR futamon sem. Leal lesz az új pilóta, kedves srác. Segíts neki, oké?
- Mi? De... ne! - Csorgott végig egy könnycsepp az arcomon.
- Kitti, csak így versenyezhetek jövőre. Leal már aláírt a 2010-es évre a Draconál. Ha nem megyek, ott sem kellek majd és itt sem. - Fogta két kezébe az arcom, majd a hüvelyk ujjaival letörölte a könnyeimet.
- Beszélünk majd? - Kérdeztem félénken.
- Persze, ne félj! - Mosolyodott el. - Segítesz pakolni?
- Most indulsz? - Döbbentem le.
- Igen! Dolgozz szépen és találkozunk majd Abu-Dhabiban, rendben?
- Rendben, de pakoljunk! - Szedtem össze magam és segítettem neki összerámolni a cuccait.
Ennyire nehéz feladatom régen volt, de nem mutathattam ki még inkább mennyire is fáj, hogy
itt hagy egyedül. Jó, vannak barátaim a csapatban és azon kívül is, de Marcot senki és semmi
nem pótolhatja. Nagyon fog hiányozni nekem.