19. rész

Hajnali négy órakor szólalt meg az ébresztőm, ami ha nem az új mobilom lett volna tutira falhoz vágom. De mivel az volt, inkább megnyomtam a szundi gombot és visszaaludtam a segítségével még fél órát, amikor is, mint valami elmebeteg ugrottam ki az ágyból.
- Szent Ég! Elkésem... - Estem pofára a fürdő ajtaja előtt. - Jöhet még jobb? Hülye kérdés, ennél már csak rosszabb fog jönni!

A hotelhez vezető pár métert a buszmegállótól aztán fél órás késéssel, a bőröndjeimmel rohanva tettem meg, érdekes látványt nyújtva a néhány, már a parkolóban álldogáló szerelőnek.
- Megint elaludtál? - Nevetett Juan. - Hihetetlen vagy! A saját országodban.
- A telefon... - Kezdtem a magyarázkodásba.
- Ne fogd a telefonodra, te nyomtad ki! - Szakított félbe Lipe.
- Igen, de...
- Ebből jól már nem kerülsz ki Chica. - Szólt közbe Tom. "Jó, hogy tud egy szót spanyolul!"
- Köszi, én...
- Menj! - Mondták vagy öten egyszerre, én pedig csak megráztam a fejem és elindultam Marco irányába, aki a falnak dőlve olvasott valami autós magazint.
- Szia! - Köszöntem rá hangosan, mire rögtön felkapta a fejét és ijedten nézett rám.
- Szia! - Lépett hozzám és adott két puszit. - Gyere!- Vette el a csomagjaimat és rögtön a lift felé igyekeztünk. Csodáltam, hogy kihagyjuk a bejelentkezést, de azt hittem, hogy Marco már elkérte az én kártyámat is. Hát ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

- Te most csak viccelsz! - Jelentettem ki, mint sem hogy kérdezzem. A válaszok ugyanis nagyon rémisztőek tudnak lenni olykor.
- Miért? Nem tetszik? - Mosolygott Barba, én pedig körbejártam a szobát és egy picit megörültem, hogy megláttam egy külön álló helységet. De mikor benyitottam beigazolódott a gyanúm, csak a fürdő volt.
- Nem! - Mondtam morcisan. - Miért?
- Mert az előző hotel nagyon drága volt.
- Remek! - Duzzogtam még mindig egy picit. - Melyik az én ágyam?
- Melyiket szeretnéd? - Kérdezte előzékenyen, de azért a fürdőhöz közelebbin volt már a bőröndje. "Kis cseles! Nem tudja, hogy én csak akkor kelek fel mikor már muszáj? Még hogy én versenyezzek reggel a zuhanyért... Mikor odaérek, odaérek, nem sietek én sehová."
- Azt! - Mutattam a másikra. "Legyen neki gyerek nap." Mosolyogva bólintott és magamra hagyott hagy pakolásszam ki a cuccaimat. Az ajtó mellett ugyanis volt két szekrény, kilométerekre az ágyamtól. "Remek, majd minden éjszaka keresztül esek Marcon, miközben valami nélkülözhetetlen vackot akarok kivenni a szekrényből... Várjunk csak. Marco... Ő most kint van, a kártyája az éjjeli szekrényen, az ajtó résnyire nyitva... Legyek ennyire szemét? Nem kérdés!" Rögtön oda is rohantam és bezártam a bejárati ajtót, kikapcsoltam a mobilom és beugrottam az ágyba. "Nem is rossz! És most alvás!" Parancsoltam magamra és mosolyogva csuktam be a szemeimet.

Az álmom azonban nem volt nyugodtnak mondható, Barba dörömbölése zavarta meg fél óra múlva. Először türelmesen kopogott, majd elkezdett beszélni hozzám, végül abbahagyta. Legalábbis ezt hittem. Aztán megszólalt az éjeli szekrényen lévő telefon. "A jó életbe, én kicsinállak Marco!"
- Igen? - Szóltam bele egy Csepet idegesen.
- Jó napot kisasszony. Elnézést a zavarásért, de egy úr magát keresi. Azt állítja, hogy közösen
béreltek szobát és most nem nyitja ki neki az ajtót. - Hallottam a fiatal férfi hangját.
- Biztos csak fent hagyta a kulcsát, én pedig elaludtam. Megtenné, hogy megmondja neki,
hogy jöjjön fel? - Kérdeztem elővéve a legjobb modorom, ami elég nagy fejtörést jelentett néha.
- Ez csak természetes kisasszony. További szép napot!
- Magának is! - Vágtam le a telefont, de azért csak kíméletesen.
Barba persze fél perc múlva mosolyogva állt az ajtóban és a kezembe nyomott egy csapat
egyenruhát. Nem volt most kedvem ezen vitázni. Főképp, mert jól tudtam, most neki volt igaza.
Így inkább bevonultam a fürdőbe és gyorsan magamra kapkodtam a ruhákat, majd összefogtam
a hajam és indulásra készen álltam előtte, mint valami kis óvodás. Ő bólintott és már meg is
indultunk a parkoló felé.