2010. június 9., szerda

21. rész

Kedd, hajnali 4 óra és már el is kezdődött a nap, hála Marconak. Nem bírta ki, hogy
ne hívjon edzeni és még azt várta, hogy én kipattanok az ágyból és megyek is vele
futni. Én mosolyogva megköszöntem az ébresztőt mondván, hogy az edzőmmel fél
óra múlva találkozom, ami persze egy nagy kamu volt. Helyette ahogy elment
visszadőltem az ágyba és aludtam még másfél órát, aztán beálltam a zuhany alá.
Szerencsémre pont akkor érkezett, így azt hitte az edzés utóhatásait mosom le
magamról. Meg is várta türelmesen míg végeztem és a csapat cuccomba fel nem
öltöztem csak aztán vándorolt be a fürdőbe. Előtte azért még megkért, hogy várjam
meg a kajálással. Tudtam én ennek ellenállni? Hogy megmutassam milyen jól bírom
az edzéseket? Csak élénkebb vagyok utánuk, mint mikor egyszerűen kikelek az ágyból.
Gonosz vagyok tudom, de a korai ébresztőért ez a minimum, amit megérdemel.

Az ebédlőben még találkoztunk a srácokkal. Legalábbis a felükkel, akik a korán kelők
közé tartoztak. Azon meg se lepődtem, hogy Zsolt és Lipe még nem gazdagította kis
gyülekezetünket. Az egyik hasonlóan hozzám, rendszeresen elaludt, a másik pedig
kelhetett bármilyen korán is a fürdőben töltött időnek hála sose ért oda sehová időbe.
Nem is csodálom, hogy a barátnője mindig kiteszi a szűrét. Azon már inkább, hogy
visszafogadja. Nah jó a kinézete ennek hála mindent visz, de mégis ciki, ha egy pasi
több idő tölt a fürdőbe, mint én. Főképp ha az "én" alatt egy modell csajt értünk.
- Jó reggelt! - Köszönt frissen, fiatalosan Tom és töltött nekem egy pohár teát.
- Sziasztok! - Pattantam le a székbe. - Fred?
- Fél órája elindult, ha valamelyik kamion hamarabb odaérne. - Forgatta a szemét
Rodrigo egy kártya paklit keverve.
- Tedd már le haver! - Szólalt meg durcisan Juan, a tegnap este történtek úgy látszik
mélyen belé téptek és még mindig mérges ránk, hogy nem mentünk vele bulizni.
- Akadj le rólam! - Tette azért zsebre Rod a féltett lapjait.
- És Fred evett? - Kérdeztem a többiektől, mire ők megrázták a fejüket, így hát
csomagoltattam neki kaját aztán Marcoval felmentünk a fiúkért. Persze amekkora
szerencsénk volt külön szobákba szálltak meg, ráadásul külön folyosón is.
"Következőre külön kérvényezem, hogy ezek egy helységbe keveredjenek... és
harmadiknak beajánlom magamat is. Nem kell félreérteni!"

Nagy levegőt véve kopogtam be Lipe ajtaján. Vártam egy keveset, aztán megjelent
előttem egy izmos felsőtestű brazil srác egy szál törölközőben. "Nah remek. Mire
ezt megvárom már el se kell indulnom... de legalább a séróját belőtte. Haladás!"
Néztem fekete göndör hajára, amit szokás szerint hátra ráfozott.
- Egy perc és kész vagyok! - Mondta és berohant a fürdőbe, a bejárati ajtót nyitva
hagyva előttem. "Ismerem én azt az egy percet..." - Gyere be! - Kiáltott még ki.
- Csak egy perc! - Mondtam határozottan és leültem az egyik ágyra. A szoba teljesen
olyan volt, mint a miénk. Az egyik ágy azonban még üresen állt, valószinüleg John
részére, aki ugyan csak Marco szerelője volt, és ha minden igaz ma utazik ide
Amerikából. Azért arra kíváncsi lennék, hogy hogy ér ide mára. Maximum holnapra
és akkor csütörtökön be is tud állni, hogy elkezdjenek dolgozni az autón.
- Készen vagyok! - Kapta még gyorsan magára a pólóját és gombolta össze a
farmerjét szinte egyszerre.
- Oké, gyere! - Ragadtam meg a karját és együtt rohantunk a lift felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése