27. rész

Lassan és fájdalmasan nyitottam ki a szemeimet reggel egy nagy ásítás kíséretében. Senki
se számítson jobbra, aki hajnali egyig veri le pókerben a fiúkat. Ekkor hirtelen felültem, túl
nagy volt a csend. Vagy én keltem túl korán vagy ezek húztak el. Körbenéztem, kipattantam
az ágyból, de senki sehol. Pedig tegnap még direkt itt is aludtak, mondván, hogy mennyire
kimerültek és, hogy majd együtt megyünk a pályára. "Ezek most tényleg itt hagytak? Engem?
Mindenki? Oh hogy az a... Nem káromkodok, megfogadtam és ha már egy évet kibírtam... De
még Marco is? Ilyen nincs... És hogyan jutok én ki a pályára?" Én hülye pedig csak ekkor
néztem az órára, aminek nagy mutatója a kilencesen pihent. Észveszejtve rohantam a fürdő
felé és pattantam be ruhástul a tus alá. Megengedtem a vizet és közbe vetkőztem le, hogy
minnél hamarabb készen legyek. A vizes ruháimat csak szimplán egy kupacba dobáltam.
- Hihetetlen, hogy az időmérőmről lekések. Pedig elvileg délben kezdődik, ami azt jelenti, hogy
nekem 11:30-kor az autómban kell ülnöm. Most van kilenc, egy óra míg elkészülök és még egy,
míg odaérek. - Mondtam magamnak, miközben már a tusfürdőt mostam le magamról. - Akkor
viszont jó lenne taxit is hívni. - Gondoltam és magamra tekerve a törülközőt kezdtem bele
a mobilom keresgélésébe. Már meg sem lepődtem rajta, hogy nincsen azon a helyen, ahol az
emlékeim szerint utoljára hagytam, mert sosem volt ott. Mindig kimaradt egy-két dolog az
emlékezetemből és ezek közé tartozott az is, hogy sosem tudtam hol a mobilom.
- Jó napot. Miben segíthetek? - Szólt bele egy nő, mikor végre sikerült megtalálnom.
"Pizzát akarok rendelni, azért hívtam a TAXI4-et."
- Egy kocsit szeretnék 10-re a Hotel Expo elé. Címet mondjak vagy idetalálnak? - Kérdeztem
magamba fojtva a dühömet, ami még egy hülye kérdés után biztosan ki fog törni.
- Megoldjuk. Ott lesz az autó. További szép napot!
- Magának is! - Nyomtam ki a telefont és dobáltam ki egy hosszú farmert és a csapat pólómat
a bőröndömből, ami nagyon is emlékeztetett az F1-es Force India cuccaira. Ez nem véletlen
hiszen a csapat egyik fő támogatója az F1-es istálló. Most viszont nem értem rá ezen töprengeni.
Magamra kaptam a cuccaimat, gyorsan kifésültem még a hajamat, majd elkezdtem sminkelni.
Persze csak azért, hogy mégse unatkozzak, míg nem ér ide a taxim.

Balszerencsém nem látszott kimerülni abban, hogy ott hagytak a hotelba, folytatódott azzal,
hogy az egész város be volt állva. Már-már kezdtem örülni, mikor megláttam a 'Köszöntjük
Mogyoródon' táblát, de belátom egy kicsit elhamarkodtam. Újabb fél óra várt míg végre
megpillantottam a kilométeres sort a ring bejárata előtt. Ez volt az a pillanat, mikor a türelmem
elfogyni látszott, a taxis kezébe nyomtam a pénzét és rohantam a pálya felé. Szerencsémre
valameddig el tudott vinni robogóval az egyik őr, Marco hagyott egy üzenetet nekik. Csak majd
ne felejtsem megköszönni, miután megöltem a hoteles ügy miatt. Ekkor kezdett el rezegni a
mobilom, SMS-em jött.
'Kitti! 10 perced van, hogy ideérj vagy nem indulhatsz. Fred'
"És mégis kit küldenek helyettem, Zsoltit vagy beugrik Max? Hagyjuk már!" Ennek ellenére
azért megütögettem a biztonsági vállát és megkértem, hogy adjon rá egy kis kakaót.

Csodálkoztam, hogy minden baleset nélkül odaértünk a padock elé. Gondolok én gázolásra
a tömeget elnézve, vagy fog hullásra az út néhány szakaszának hála, de szerencsém volt,
még egy másik vad robogóssal sem akadtunk össze. Vetettem is magamban egy keresztet,
mikor leszálltam arról a narancs színű csodáról, és elkezdtem utat törni az emberek között.
A cél már nem volt messze, az út maradandó részét már futva tetem meg. Alig kaptam
levegőt és a dührohamom is kitörőben volt. "Egyszer nem kelek fel és már akkor is
otthagynak... Nah jó, nem egyszer.... de akkor is! Mi az már, hogy egyszerűen otthagynak?
Egy csapat vagyunk! Max is mindig ezt hajtogatja, most pedig mit csinál? Lelép a csapatával
együtt... igen, tuti biztos, hogy Ő áll a háttérben... és aztán még elkezd fenyegetni is..."
Idegeskedtem a méregtől elvakultan. Csak akkor eszméltem, mikor már nekiütköztem valakinek.
- De legalább nem én estem el. - Mondtam ki véletlen hangosan, miközben az áldozatomra
néztem. - Bocsi, nem úgy gondoltam... Csak szar volt a reggelem. - Nyújtottam felé a karom.
- Ezért most tartozol Thomas! - Mosolyodott el a földön csücsülő Albert és jól megrántotta
a karomat, minek hatására az ölébe kötöttem ki.
- Aha, azt csak szeretnéd Costa! - Löktem meg a felső testét, mire felvettünk egy szép kis
lovagló pózt. Az emberek csak kiröhögtek és folytatták útjukat, talán megúszom a balhét.
- Teee! - Kezdte el nevetve, de ekkor valaki megzavart minket a köhécselésével.
- Öööhm... szia Max! - Szólaltam meg égő arccal, vékonyka hangon.
- Gyere! - Mondta morcosan. - Costa a csapatfőnököd keres. - Vetette oda mért Bertnek, aki
csak elröhögtem magát és a győzelem szót formálta az ajkaival. - Mit csinálok én veled, ha új
pilóta lesz melletted? - Dörmögte magának, miközben kinyitotta a kamionom ajtaját és intett,
hogy menjek öltözni.