25. rész

Hát mit mondjak? A szerdai balhé után már csak lábujjhegyen mertem mászkálni a pálya területén, csütörtökön még úgy se, ki se mentem. Megvalósítottam a strandos ötletemet és egész nap ott süttettem a hasam, mikor éppen nem úsztam. És mit csináltam Barba fiúval? Én semmit! Luca megette helyettem, ugyanis behívta edzeni. Szerinte nincs elég jó fizikai állapotban, én pedig hason fekve röhögtem, mikor ezt Zsoltitól hallottam. Egész napot végigközvetítette nekem telefonon és mikor néha köszönés nélkül lecsapta tudtam, hogy Marco mérnöke vagy Max rajtakapta volna, de aztán egy fél óra, óra múlva megint csörgött a mobilom. Jókat nevettünk együtt. Az este sem alakult fényesen, Max járőrözött a buli tilalom miatt. Nem értem minek, de Ő tudja,legalább volt még egy okunk a röhögésre. Még a szobákat is ellenőrizte, nevetséges. És Ő mondja, hogy nem óvoda, pedig a táborokban szoktak takarót rendelni.

És végre eljött a péntek délelőtt, a padock szinte teljesen üres. A szokásos forgatag helyet most
megint csak néhány munkást láttam a kiállító sátrak között rendezkedni és a büféket ellenőrizni, miközben Marco oldalán sétáltam a boxunk felé, immár verseny overálban.
Az emberek általában itt csak szombaton és vasárnap özönlik el a nézőtereket, pénteken még
nem áll nyitva egyik helyszín sem. Nah azért ez alól a személyzet és azoknak hozzátartozói
kivételek, így legalább 50-60 ember mindig van a lelátókon.
- 10 perc, gyertek! - Kiáltotta oda Juan az egyik kamionból kilépve.
- Rendben! - Szólt vissza a csapat társam és megszaporázta a lépteit. Én meg loholhattam utána.
"Még edzés előtt kifáradok, én is ügyes vagyok."
Mikor beléptem a boxomba ott azért már fellelhetők voltak az élet nyomai, bár még nem volt
akkora, mint a futam előtt, de ez nem is érdekes.
- Kitti! Most csak adatokat gyűjtünk. Nem kell megnyerned az edzést, sőt... lassan menj, oké?
Majd a vége fele mehetsz pár gyors kört, csak tudjuk minden körülmény között tesztelni az
autót és megcsinálni a beállításokat. - Sorolta el a kívánságait Fred miközben beszálltam az
autóba.
- Rendben! - Bólogattam, mint valami kis elsős, aki meg se mer szólalni, de ez most csak a
fáradtságnak volt betudható. Elhatároztam, hogy kivételesen figyelek a feletteseimre és
megpróbálok koncentrálni. A dobogón kell végeznem vasárnap, ahhoz jó lenne egybe
visszahozni az autót és mind ehhez kéne az Ő segítségük is.

Az időjárással nem volt gond, ahogy kiértem a pályára éreztem az aszfalt hőjét
visszacsapódni rám. A hétvége többi részére is ilyen időt jósolnak, ami nem is gond ebből
a szempontból. Amúgy viszont nem nagyon bírom elviselni a harminc fokos hőséget.
"Nah és most, hogy ezt megvitattad magaddal, jó lenne a vonal vezetésre figyelni!"
Parancsoltam rendre magam és belekezdtem egy csiga tempós körbe.
Mikor már vagy a tízedik ilyet mentem és maradt 5 perc az edzésből szólt bele Fred a fülembe.
- Jól van Kitti! Lássuk mit tudsz a saját tempódba! De óvatosan, mert ezzel a kocsival esélyes
lehetsz a futam győzelemre is!
- Rendben! - Mondtam és beletapostam a gázba. A megbeszélt tempóval tényleg csak egy kört
tudtam volna megtenni, de jócskán túlléptem a sebességhatárt. Már 280-nal száguldtam a pályán, ennyivel még sosem mentem. Kénytelen voltam idő eltöltés céljából még egy kört menni, aminek a végén lelassítottam egy picit, hogy legalább a box utcába betartsam a korlátozást.

- Hűha! - Szólalt meg Max és őszinte meglepettséget véltem felfedezni az arcán. - Nem szívesen
mondom és nem is hiszem el, hogy kimondom, de lehet, hogy igazad volt Fred.
- Mint mindig... Most miben? - Lépett a monitorhoz érdeklődve a kis egoista mérnököm és miután én is kicsit könnyítettem a szerelésemen, megóvva magam a hőgutától követtem a példáját.
- Milyen voltam? - Kérdeztem, mikor melléjük léptem.
- Hát Kitti! 3 perc alatt leverted a mezőny összes pasiját! - Nevetett a szőkeség. - Nem megmondtam?
- Ne szálljatok el annyira! Még hátra van a futam! - Bökte oda fél vállról Max. "Mi van? Nem bírja, ha nem neki van igaza? Ciki, de ez van!"